A címben megadott témafelvetés azért nagyon nehéz, mert rengeteg féle zöldfűszer létezik, merőben eltérő tulajdonságokkal. Éppen ezért a széles repertoárhoz még szélesebb tudástár tartozik azt illetően, hogy miként kell helyesen bánni ezekkel az érzékeny, többnyire könnyen romló alapanyagokkal. A legalapvetőbb növények bánásmódját érdemes rutinná tenni, a ritkábban használtak esetében pedig ne legyünk restek felütni az internetet, és tájékozódni a fortélyokról. Egészen más kell például a például a petrezselyemnek és a babérnak, de éppen ez olyan izgalmas a gasztronómia világában, hogy a sokféle alapanyag a lehetőségek végtelen tárházát rejti magában.
Általában a lágy szárú fűszernövények némiképpen földesen kerülnek be a konyhára. Ezeket folyó vízben lemosni durva és nem túl hatékony művelet. Engedjünk nekik hát egy nagy kád vizet, amibe beleszórjuk és kicsit belenyomkodjuk a növényeket, hogy ott leázzon róluk a kosz. A fűszereket ebből a vízből kiemeljük, hagyjuk lecsöpögni, majd saláta centrifugával szárítjuk. Később csokrokba rendezzük, és minden egyes csokrot száraz papírtörlőbe forgatunk – ezek a papírok gondoskodnak arról, hogy a fölösleges nedvesség ne rohassza be a zöldeket, mégis némiképpen hidratálja őket (hiszen picit nyirkos lesz), hogy ki se száradjanak. A papírtörlőbe csomagolt fűszerkötegeket aztán zárható műanyag dobozban tároljuk nagyjából 5 Celsius fokon. Jól működik a módszer petrezselyemre, tárkonyra, turbolyára, bazsalikomra, stb. Kivétel a snidling, amit ha csak nem muszáj, nem mosunk meg, hiszen szinte azonnal megrothad.
Van, hogy a zöldfűszerek különleges aromáit szeretnénk megőrizni, más formában a vendégek elé tárni. Erre jó módszer a különböző fűszerolajok készítése. A legklasszikusabb módszer, ha egyszerűen olívaolajba dobunk olyan aromás fűszereket, mint a babér, kakukkfű, rozmaring, esetleg fokhagyma, chili és némi bors kíséretében. Az olaj némi idő elteltével tökéletesen magába szívja és zárja ezeknek a fásabb szárú fűszernövényeknek az ízét és aromáját.
A lágyszárú fűszernövényekből zöld olajat készítünk – ehhez thermomixerben először maximális fokozaton összeturmixoljuk a fűszernövényeket (például kaprot) a semleges ízű olajjal (szőlőmag, kukorica, napraforgó), majd nagyjából fél órán keresztül 60 fokos hőmérsékleten áztatjuk. Így olajba zárva őrizzük meg a fűszernövények színét, ízét, illatát és aromáját. Ezt a készítményt használhatjuk tovább zöldfűszeres majonézek készítéséhez. Ehhez a zöld olajat hagyományos módszerrel (de a mustárt elhagyva), tojáson indítva változtatjuk egy bámulatosan krémes, intenzív ízű és üde színű majonézzé – egy kapros majonéz például pompás kiegészítője lehet bármelyik Aviko sült burgonyának, a tintahalcsíkoknak vagy a mozzarella falatkáknak.
Szárítással szintén nagyszerűen tartósíthatjuk a zöldfűszereket. Ehhez egy optimális hőfokot és páratartalmat kell belőni, hogy nehogy a sülés vagy rothadás irányába vigyük el a folyamatot. Nem meglepő módon a kombinált sütőkben a lehető legalacsonyabb páratartalmat állítjuk be, a hőmérséklet pedig 80 fok körül ideális. Szintén érdemes még a „szél” fokozatot a lehető legalacsonyabbra állítani. Ha ezt elfelejtjük, nagyon bosszantó az eredmény, hiszen a sütő falairól kell levakarni a rengeteg apróra csipkedett korianderlevelet. A fűszernövény típusától függően 4-7 órára van szükség a teljes dehidratációhoz, ezt követően mozsárban tudjuk egészen finom, porózus állagúra törni azt. Így is egészen élénk színű, jó ízű és markáns illatú termékhez jutunk, ami hosszan őrzi az eredeti fűszernövény legnemesebb vonásait. Érdemes vele köretelemeket díszíteni, de hidegkonyhai készítményeken, sőt, desszerteken is kiváló kiegészítő elemként működik.
