Az élelmiszer-pazarlás komplex probléma, amihez hozzájárulnak a társadalom változásai és az egyéni szokásaink átalakulása is. A világháborúk óta nem volt igazi gond az élelmiszerhiány, alapanyagok széles választékából válogathatunk kényünk-kedvünk szerint folyamatosan – évszaktól, földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül. A túlfogyasztáshoz pedig nemcsak a bőséges kínálat, hanem a marketing is hozzájárul. A különféle akciók és ajánlatok hatására többet veszünk, mint amire szükségünk van, vagy amit belátható időn belül el tudnánk fogyasztani. A növekvő életszínvonal nemcsak a megvásárolt élelmiszerek mennyiségén, hanem a minőségén is megmutatkozik. Egyre több húst, tejterméket, friss gyümölcsöt és zöldséget fogyasztunk, amik gyorsabban és könnyebben megromlanak. Főleg, ha nem megfelelő helyen, hőmérsékleten vagy csomagolásban tároljuk őket. A pazarláson a koronavírus-járvány sem segített: az alapvető fogyasztási cikkek felesleges felhalmozása miatt megnőtt a hulladék mennyisége is.
A teljes élelmiszerláncot érinti a probléma, de a fejlett országokban a kidobott élelmiszerhulladék mennyiségének több mint feléért a háztartások felelősek. Az ENSZ 2016-ban közzétett fenntartható fejlődési célkitűzése, hogy 2030-ig felére csökkenjen a háztartásokban keletkező élelmiszerhulladék. Bár hazánkban a Nébih felmérése szerint 2016 és 2019 között 4%-kal (68 kg-ról 65 kg-ra) csökkent a fejenként kidobott élelmiszer mennyisége, a kitűzött cél eléréséhez továbbra is komoly erőfeszítéseket kell tennünk. Ráadásul a kidobott élelmiszer fele elkerülhető lenne, amelyet pénzösszegre átváltva elmondhatjuk, hogy egy átlagos, 4 fős magyar háztartás 128 000 forintnyi élelmiszert pazarol el évente. Ennek legnagyobb részét a készételek – vagyis a legtöbb befektetett energiát igénylő kategória – adják, évente 13,7 kg kerül a szemetesbe. Ezt követik a zöldségek és gyümölcsök (5,9 kg), majd a pékáruk (5,3 kg). Természetesen a vendéglátóipar pazarlása sem elhanyagolható: az élelmiszer közel harmadát ők dobják ki, a fennmaradó rész pedig a kiskereskedelem vesztesége.
Az élelmiszer kidobásának jelentős környezeti hatásai vannak, amelyeket elsődlegesen nem is maga a hulladék okoz, hanem a hulladékká vált élelmiszer gyártásához felhasznált erőforrások (energia, anyagok, víz) elvesztegetése. Az élelmiszergyártáshoz energiára (benzin, olaj, földgáz, áram) van szükség, amelyek előállítása és felhasználása széndioxid-kibocsátást okoz. Ha az ételt kidobjuk, ez a széndioxid-kibocsátás felesleges volt. Arról nem is beszélve, hogy a szemetesbe dobott valószínűleg egy szemétlerakóba kerül, ahol a rothadó ételből metán szabadul fel. A metán pedig 25-ször erősebb üvegházhatású gáz, mint a szén-dioxid. A legnagyobb CO2-lábnyommal rendelkező élelmiszerek sorban a bárány, marha, sajt, sertés, lazac, baromfi (pulyka, csirke), tojás és a burgonya, így ezekre kell a legjobban ügyelni, nehogy a szemétben végezzék. Ha csökkentjük az élelmiszer-pazarlást, azzal tengernyi vizet is megóvhatunk meg, hiszen kevesebb vízre van szükség az élelmiszerek előállításához.
A környezetünk védelme mellett az éhezést is könnyedén felszámolhatnánk, ha csökkentenénk az élelmiszer-pazarlást. Kevesebb élelmiszerhulladékkal az összes megtermelt élelmiszer harmadát takarítanánk meg, amivel 3 milliárd embert lehetne jóllakatni. Mivel az európai és észak-amerikai országoknak majdnem kétszer annyi ennivalója van, mint amire a lakosságuknak szüksége van, a termelési oldalról nem oldhatjuk meg pusztán a problémát. A háztartásoknak és a fogyasztóknak kell tisztába kerülniük az élelmiszer-pazarlás jelentőségével, és változtatniuk a szokásainkon. Az EU-ban megtermelt élelmiszerek mintegy 20%-a kárba vész.
Itthon a Nébih Maradék nélkül élelmiszerpazarlás-megelőzési programja igyekszik felhívni a figyelmet a problémára, a Magyar Élelmiszerbank pedig nap, mint nap azzal foglalkozik, hogy értékes élelmiszerek megmentésével életeket mentsen, hidat képezzen az élelmiszerfeleslegek és a rászorulók között, ezzel is csökkentse a környezetszennyezést és segítse a klímaváltozás elleni harcot. 2019-ben 11 000 tonna élelmiszert mentettek meg, amelynek vízlábnyoma egy Eger méretű város teljes éves vízfogyasztásával egyezik meg.
Hogyan küzd az Aviko az élelmiszer-pazarlás ellen?
Vállalatunk filozófiája, hogy az alkalmi adományoknál is fontosabbak a hosszútávú megoldások az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelemben. Az a célunk, hogy segítsük a HoReCa vállalkozókat és a vendégeket egy kölcsönösen előnyös megoldással.
Mottónk: tegyük együtt kiszámíthatóbbá és racionálisabbá a fogyasztást! Így kevesebb, fogyasztásra tökéletesen alkalmas élelmiszer kerül a kukába.
Az ezt lehetővé tevő módszer azon alapul, hogy az Aviko termékeit eleve könnyen kiszámítható részekre osztják. Fagyasztott termékeinkből csak annyit kell felhasználnod, amennyit a vendégeid rendelnek, pazarlás nélkül.
Darabonként elkészíthető termékeinknek köszönhetően:
- Alkalmazottaid sokkal könnyebben kimérhetik a hozzávalókat és elkészíthetik az ételeket
- A sütés és a tálalás között nem érintkeznek az élelmiszerrel – ez a világjárvány idején nagyra értékelt előny a fogyasztók számára
- Nem generálod azt a többletet, ami később a kukában végzi
- Egyszerűbbé válik a költség kalkuláció is
Íme egy konkrét példa ezekre az előnyökre: a Super Crunch termékcsalád. Ezek a termékek elősütöttek, így gyorsan és egyszerűen elkészíthetők fritőzben vagy sütőben. Ezenkívül az Aviko sült krumplija speciális bevonattal van ellátva, amely biztosítja, hogy hosszabb ideig maradjon extra ropogós, ami meghosszabbítja az eltarthatósági időt, és az alapanyag beosztásával együtt kevesebb hulladékot eredményez a hagyományos sült krumplihoz képest.
Mindenki sokkal jobb lelkiismerettel és még jobb étvággyal ehet, ha az ételek ilyen gondosan előkészített alapanyagokból készülnek – hulladék nélkül!
