Ahogy beköszöntenek a hidegebb idők, úgy esnek egyre jobban az aromás fűszerekkel, sokféle zöldséggel és szaftosabbnál szaftosabb húsokból készülő ragufélék. Pláne jó, hogy őszre a burgonya is a legjobb formáját mutatja, félúton az újkrumpli és régi burgonyalét között – van benne még cukor, de már keményítő is, a héja se nem papírvékony, sem pedig túl vastag, tehát sütve és megfőzve is nagy élvezettel fogyasztható. Érdemes hát ennek a két szerencsés gasztronómiai lehetőségnek az együttállását meglovagolni, és kreatív ötletekkel kiegészítve az étlapra venni a nagy klasszikus raguféléket vagy akár egészen új ízkombinációkat – természetesen csupa jóféle burgonyával.
Az egyik legnagyobb nemzetközi klasszikus a burgundi marha, amely kevés, de jól kombinált ízeivel és rafinált technológiájával örökre a ragufélék koronázatlan királya marad. Alapvető ízei a vörösbor, a babér, a klasszikus mirepoix alap, a feketebors és a kakukkfű, a titka pedig az, hogy kellemesen kollagénes húsféléből készítjük – lábszárból, pofából, esetleg farokból. Persze konyhánként mindig egy picit máshogy készül, de bármelyik tisztességgel megfőzött verziója melegséggel tölti el azok szívét, akik őszi gasztronómiai élményre vágynak. Egy újító, mégis autentikus köret lehet hozzá, ha főtt-konfitált burgonyával kínáljuk. Ehhez egy különleges alaplevet főzzünk borjúlábból és ínból, ebben hőkezeljük az elegánsan csónak vagy golyó alakúra formázott burgonyát. A rengeteg kollagén miatt valóban a főzés és konfitálás közötti fantasztikus állagot érünk el, amely bár puha, mégis olvad, a zsiradéknak köszönhetően pedig az összes jó ízt magába szívja. Gyors megoldásként választhatjuk az Aviko burgonyakrokettet is: a textúrák izgalmas ütköztetésével jól kiegészíti a szaftos marhahúst.
Szintén az őszi hagyományos vadászidénybe csatlakoznak be aktualitásukkal a különféle vadraguk. Ezek a burgundi marhához és a vadashoz hasonlatosan készülnek, mintegy technológiai hibridként. Fontos, hogy a húsokat előzetesen pirítsuk alaposan körbe, majd a letapadt fehérjéket valamilyen alkohollal szabadítsuk fel az edény aljáról. Ezt követően hagymás alappal és különféle gyökérzöldségekkel, akár gyümölcsökkel (például almával, körtével), fűszerekkel főzzük készre a húsokat. Jó ízesítők a boróka, a csillagánizs, a kardamom, a szegfűbors, de akár a tárkony és a rozmaring is. A végén a szaftból és a puhára főtt zöldségekből turmixolással készítünk aromás, selymes krémet, amely teste lesz a ragunknak. Házias, mégis érdekes körete lehet, ha a klasszikus burgonyás lepényt vagy pogácsát édes, puhára főtt batátából készítjük el, akár az elérhető színek variációjában: világosbarnát, narancsszínűt vagy akár lilát. A burgonyalepényt az Aviko kínálatában is megtaláljuk: olajsütőben mindössze 3-3,5 perc alatt készre sütve megkoronázhatjuk vele a vadas fogásokat.
Amikor igazán csípőssé válik a hideg, akkor időszerű, hogy a vendégeknek is pikáns ragukat szolgáljunk fel. Az európai, pontosabban portugál gyökerekkel bíró vindaloo végül indiai klasszikusként került fel a gasztronómiai atlaszra. Nagyon különleges és összetett ízvilággal rendelkezik, minden elemében az őszre hangolva – csípős, hiszen friss és szárított chili is kerül bele, a gyömbér élénkíti és felpezsdíti, az ecettől lesz mégis üde és ragyogó, a garam masala pedig földes jegyeivel jól köti össze a burgonyával. A vindaloo is inkább műfaj, semmint konkrét recept, rengeteg verziója létezik, ennek megfelelően az sincs kőbe vésve, hogy milyen húsféléből kell készíteni – legtöbbször egyébként sertésből főzik (csülökből a legjobb), de pompás lesz bárányból, kecskéből, vadhúsokból és halfélékből is. Nagyon jó párosítás, ha kurkumával ízesített és színezett burgonyagombóccal kínáljuk, amelynek alapreceptje tulajdonképpen megegyezik az olasz gnocchiéval. Egy érdekes nüansz lehet, ha az alaptésztához egy fűszeres hagymás alapot is keverünk, majd az elkészített gombócokat tálaláskor forró olajos serpenyőben ropogósra pirítjuk.
Szólj hozzá!