„Az utazásnak abban a formában, ahogy ismertük, vége” – jelentette ki az Airbnb CEO-ja, Brian Chesky. Bár a kijelentés meglehetősen pesszimistának hangzik, valójában nem teljesen az. Igaz, hogy a koronavírus-járvány hatalmas csapás a turizmusra, de egyben lehetőség is, hogy újrakezdve jobban csináljuk. Végre megszabadulhatunk az utazást övező számos káros, veszélyes vagy ellentmondásos tényezőtől, átgondoltabban és jobban odafigyelve vághatunk neki ismét a világnak.
Pontosabban eleinte csak a környéknek. Ahogyan a nyári enyhülés idején is látszott, a különböző veszélyeztetettségű vidékek és az érvényben lévő korlátozások miatt a világkörüli utaknak jó időre leáldozott – az emberek elsősorban a közelben mozdulhatnak ki. Hogy milyen ütemben és milyen formában nyerhet teret ismét a jól ismert, globális turizmus, az persze kérdés – a legtöbb kormány, hatóság egyelőre csak kísérletezik a korlátozások szigorításával és enyhítésével, a kivételek megteremtésével és a helyi jellegű szabályozás bevezetésével. Eddig úgy tűnik, sikerült elkerülni a turizmushoz kötődő tömeges egészségügyi katasztrófákat, azonban Európa nagy része ismét a bezárkózás felé mozdul, így újabb engedményekre egyelőre nem számíthatunk.
Az utazás azonban egészen biztos megmarad, hiszen már számos ezt érintő katasztrófa, például 9/11 után is visszatértek hozzá az emberek. Mégpedig oly módon, hogy a világ alkalmazkodott az új kihívásokhoz. Ahogyan tehát a terrorellenes intézkedések is a reptéri eljárás mindennapos részeivé váltak, úgy az egészségre való odafigyelés is beépül majd az utazási rutinba. Várhatóan tartóssá válik az a protokoll, ami a betegek kiszűrését, elkülönítését célozza az utazások közben. Eközben pedig a szállodákban is véglegessé válhatnak a higiéniát és a távolságtartást célzó óvintézkedések – a minibároktól és a svédasztalos reggeliktől például várhatóan elköszönhetünk.
Ugyanakkor veszélyes tendencia lehet, ha eközben az áremelkedés, a kis, független szereplők halála és az olcsó fapados járatok megszűnése miatt az utazás demokratizálódásának hulláma megtörik. Lehet, hogy a turizmus ismét a gazdagok szenvedélye lesz, a barkácsmegoldásokat kedvelő fiatalok és kalandorok kevésbé találják meg a számításaikat, hiszen pénz kérdése lesz az, hogy valaki biztonságosan megtervezheti, megszervezheti-e az utazását. A tömegturizmus csökkenése mindenesetre ellentmondásos folyamat: üdvözítő, ha megszűnik az over-travel és az over-tourism, azaz a népszerű desztinációk kizsigerelése és a környék élhetetlenné tétele, ugyanakkor azok az országok, amelyek a turizmus bevételeiből finanszírozzák például az oktatást, nagy bajba kerülhetnek. Az ideális természetesen az lenne, ha a pénzkereset és a természeti értékek védelme egyensúlyba kerülne – míg egyes szokások kiiktatásával, például az óriási óceánjárók visszaszorulásával (amelyek rendkívül magas szén-dioxid kibocsátás és adótrükközés árán működnek) vagy a Budapesten is jól ismert, legénybúcsú kedvéért útra kelő csapatok eltűnésével mindenki jól járna.
Legénybúcsúzni otthon is lehet, míg a világkörüli utak helyett a környező értékek felfedezése, a biciklitúrák vagy akár egy jó hírű színház meglátogatása értékelődhet fel. Eközben az egyedi szervezésű programok is előretörhetnek – az Amerikát vagy Európát átszelő autós road tripek például ismét népszerűek lehetnek. A teljes lenullázódás után várhatóan az üzleti utak is visszatérhetnek – bár bebizonyosodott, hogy a videokonferenciák és a home office sok mindent helyettesíthetnek, mégsem tökéletesek, így ha nem is a régi mértékben, de továbbra is az üzleti kultúra részei lesznek a személyes találkozók. Erre a területre is igaz, ahogyan az egész turizmusra, hogy tudatosabb hozzáállást követel. Mindenki jól jár, ha az ágazat minden szereplője, az útra kelőket is beleértve felelősségteljesebben gondolkodik, komolyabban veszi azt, amit csinál és annak következményeit is. Így biztonságosabban, fenntarthatóbban, de ugyanolyan élvezetesen születhet újjá az utazás.
Szólj hozzá!