Monsieur Paul Bocuse is méltán lenne büszke a nevével fémjelzett hazai akadémia nemes kezdeményezésére. Több magyar gasztronómiai szervezettel, magánkezdeményezéssel párhuzamosan ugyanis a Magyar Bocuse d’Or Akadémia is kiveszi a részét, és nap mint nap nívós, (többek között) Bocuse d’Or versenyző és Michelin csillagos séfek által kiötölt izgalmas, néha újító, néha pedig hagyományos menüt szállít a magyar egészségügyi dolgozóknak. Nagyon rokonszenves, hogy a jelen helyzetben a szinte leginkább érintett és nehéz helyzetben lévő éttermi szakma is próbálja erejéhez mérten kivenni a részét a nehézségek csillapításában, “jó ízű” gesztust téve a jelenkor front harcosainak, az egészségügyi dolgozóknak.
A kezdeti napi 120 adag étel mára a kétszázat közelíti, egy ilyen mértékű akció pedig jól szervezett összefogást igényel, helyszín, munkaerő, alapanyag és logisztika szempontjából egyaránt. A helyszínről és az alapanyagról, csomagolóanyagokról és kisegítői asszisztenciáról a Metro Nagykereskedelem gondoskodik. A budaörsi áruház területén kialakított vevőakadémia (METRO Gasztroakadémia), ami “békeidőben” profi és háztartási szakácsok továbbképzésére kialakított tankonyha profi, ipari eszközökkel, most a kezdeményezés főhadiszállása. A logisztikáért, vagyis azért, hogy az ételek eljussanak kijelölt helyszínekre a Dining Guide felel. Apropó helyszínek, a csomagok címzettjei egészen pontosan az Országos Mentőszolgálat Központi Irányítócsoport, a SOTE Sürgősségi Betegellátó és a Fejér megyei Szent György Kórház mentőseinek, orvosainak és ápolói.
Az Akadémia a legjobb hazai éttermekkel és gasztronómiai szakemberekkel vette fel a kapcsolatot, így az orvosok, ápolók, és mentősök felváltva kapnak ebédet egykori Bocuse versenyzőktől, Michelin csillagos séfektől (néha ezen címek átfedésben), a legjobb budapesti és vidéki éttermek séfjeitől. Néhány név, a teljesség igénye nélkül: Széll Tamás, Szulló Szabina, Gianni Annoni, Veres István, Pohner Ádám, Jahni László, Barna Ádám, Volenter István. A kihívás nemes, a feladat pedig valószínűleg mindenkinek tartogat újdonságokat. Egészen más feladat olyan ételeket megalkotni, amely egy perc múlva a gourmet vendég elé kerül, és olyanokat, amiket másnap fognak fizikailag, mentálisan fáradt emberek megmikrózni egy vélhetően rövid ebédszünet erejéig.
Fontos, hogy a fogások ne legyenek megosztóak, házias ízekkel, kellemes textúrákkal bírjanak, ugyanakkor legyenek laktatóak és táplálóak, kiadósak, könnyen mikrózhatók és fogyaszthatók egy műanyag dobozból, műanyag evőeszközzel. Ennek a másik, konyhatechnológiai oldala, hogy egyformán adagolható, könnyen hűthető, tárolható és szállítható ételeket kell terveznie a séfeknek. Jó példa a Kistücsök étterem minapi fogása – medvehagymás, spenótos rakott karfiolt készítettek. Pizzakemencében, nagy tepsikben sütötték a fogást, amely alul egy sült csirkéből és rizsből álló jó ízű ragu volt, a felső réteg pedig zsenge karfiolból, és egy tavaszias medvehagymával és spenóttal ízesített, majd sajttal tetézett Bechamel-mártás volt. A fogás ízeiben szezonális volt, kicsit hagyományos, kicsit újító (ez a stílus amúgy is a Kistücsök sajátja), tápértékeiben kiegyensúlyozott, jól adagolható, kényelmesen tárolható és szállítható, praktikusan melegíthető, és nem utolsósorban komfortosan fogyasztható.
Hogy a jelen állapot meddig tart, valójában senki sem tudja, addig is azonban a szakácsok, séfek és a gasztronómia körüli szakemberek készen állnak, hogy a maguk tudását és energiáját feláldozva segítsenek. A főzés lényege ugyanis, hogy szeretnénk finomat készíteni valakinek, aki annak örülni fog. Ipari konyhán vagy csúcs étteremben, szinte mindegy is.
Szólj hozzá!