Miközben a COVID-19 vírus hazánkban is egyre több megbetegedést okoz és gyökeresen átalakítja a mindennapokat, a gazdaságra is erős hatást gyakorol. Válaszlépésként a kormány számos könnyítő lépést vezetett be, ezek közül az egyik, hogy június végéig a vendéglátó- és szórakoztatóipari, turisztikai és személyszállító cégekkel kötött bérleti szerződéseket nem lehet felmondani és nem lehet a bérleti díjakat emelni. De pontosan hogyan is kell értelmezni ezt a döntést, milyen lehetőségeket és kötelezettségeket vet fel a bérlők és a bérbeadók számára?
A kvázi bérleti díjfizetési moratóriumként értelmezhető döntés végrehajtásánál fontos leszögezni, hogy az elsődleges célja az, hogy a válság végén minden visszatérhessen a rendes kerékvágásba, azaz lehetőség szerint hasonló életet élhessünk, mint azelőtt. Ezért lényeges pont például az, hogy ez a rendelkezés kétoldalú: ahogy a bérbeadó sem mondhatja fel a szerződést, úgy a bérlő sem gondolhatja meg magát a válság jeleit észlelve. Hiszen az egymástól függés kölcsönös, nem igaz?
Sajnos a kijárási korlátozás súlyosan megviseli a vendéglátást, ez az ágazat hatalmas kihívásokkal szembesült, hiszen az éttermek, büfék, bisztrók nem fogadhatnak vendégeket. Ám érdemes keresni a megoldási lehetőségeket: a leginkább működőképes válaszlépés elviteles lehetőség vagy a házhoz szállítás bevezetése, amellyel csökkentheted a bevételkiesést, miközben a munkahelyeket is megőrizheted – sőt, akár újakat is teremthetsz a futárok bevonásával. Mindez azért is fontos, mert a bérleti díj kifizetést lehet ugyan szüneteltetni, hiszen nem lesz következménye, ám visszamenőleg ugyanúgy ki kell fizetni majd az elmaradt hónapokat is – ezért érdemes a folyamatos fizetést választanod, ha csak lehet, hiszen a válság végén egy összegben megadni az elmaradt bérleti díjat sokkal rizikósabb vállalásnak tűnik.
A szakértők attól is óvnak, hogy „vis maior” helyzetre hivatkozva tagadjuk meg a bérleti díj befizetését – hiszen ez a fogalom nincs egyértelműen tisztázva a magyar jogban, és ha a ti szerződésetek nem határozza meg egyértelműen, akkor könnyen lehet, hogy a bérlő és a bérbeadó nem ugyanazt érti rajta. Ugyanígy arra is ügyelni kell, hogy csak akkor hivatkozhatunk erre a kormánydöntésre, ha a szerződésben kifejezetten vendéglátóhely szerepel – ha csak simán üzlethelyiségként nevezik meg a bérelt helyet, akkor ez jelenthet kiskaput a másik fél számára, hiszen mondhatja azt, hogy erre az esetre nem vonatkozik a könnyítés.
Akkor mégis miben hoz érezhető könnyebbséget a rendelkezés? Ez attól függ, hogy a két fél mit hoz ki belőle. Ez tulajdonképpen egy védőháló, amely segít fenntartani a status quo-t egy rendkívüli helyzetben, ugyanakkor arra buzdít, hogy közös megoldást találjunk. Mindenkinek az az érdeke, hogy a járvány és a válság végeztével ott folytatódhasson minden, ahol abbamaradt, így egyoldalúan senki nem rúghatja fel a korábbi megállapodásokat.
A párbeszéd azonban lehetséges, sőt, szükséges lépés most: hiszen a két lefektetett szabályon kívül (a szerződést nem szabad felmondani és a bérleti díjat nem szabad emelni) továbbra is két fél kezében maradt a megoldás lehetősége. Több pozitív példa született már a bérleti díj csökkentésére a nyitvatartás függvényében, esetleg a teljes elengedésére, ami hosszútávon ágyaz meg a sikeres együttműködésnek – márpedig érdemes a válság utánra is gondolni, amikor a mindennapokat a „hogyan indítsam újra a vállalkozásomat” kérdéskör övezi majd.
Szólj hozzá!