Szilveszteri mulatságok, Karácsony és esküvők mind elképzelhetetlenek a magyar konyha egyik legikonikusabb fogása, a töltött káposzta nélkül. A káposzta és hús kombinációja más országok konyháiban is egymásra lelt, de talán sehol sem olyan változatos formákban, mint idehaza, illetve a történelmi Magyarország területén. Nincs két olyan háztartás, de még étterem sem, amely ugyanúgy készítené a töltött káposztát, és bár léteznek gyengébb konstrukciók, legjobbat nem lehetne választani, ugyanis több verzió is különböző erényei miatt egészen kiváló. Ami bizonyos, hogy minden hazai szakácsnak illik ismernie a töltött káposzta kultúráját, elkészítési lehetőségeit, és mind otthonra, mind pedig éttermi körülményekre rendelkeznie kell egy olyan recepttel, amitől a fogyasztók hátrafelé kezdenek nyilazni.
A töltelék alapképlete a hússal kezdődik – a töltött káposzta tradicionálisan sertésből készül, de Erdély egyes vidékein borjúhússal is finomítják a tölteléket. A lényeg, hogy az kellően szaftos legyen – ehhez a hús és háj megfelelő arányára törekszünk, ami hozzávetőlegesen 80-20%. Az állagot és ízt bőrrel is lehet finomítani. Van olyan hitvallás, amely szerint egy egész sertésfej adja a lehető legjobb hús-zsír-bőr-kollagén arányt. A hús kikerülhet a tarja puhább részeiből, lapockából, combból és az oldalas bordaközeiből is. Szorgalmas szakács a húst legalább részben kézzel vágja, körülbelül fél centiméteres élhosszúságú kockákra – ehhez érdemes a húst némiképp fagyosan, mínusz 1 fok körül tartani. Ugyanez vonatkozik arra, ha daráljuk a húst, a szinte jeges hús könnyebben vágható, darálva pedig szebb emulziót alkot a zsírral.
A töltelékbe kerülhet még valamilyen gabona, többnyire rizs, de akár árpagyöngy is. Függően a főzési időtől, ezeket érdemes előfőzni, nincsen ugyanis rosszabb a töltelékben lévő kemény rizsszemeknél. A gombócokba reszelhetünk még fokhagymát, kerülhet bele dinsztelt vöröshagyma, só és bors pedig feltétlenül, fűszerpaprika és kömény esetleg. Van, aki a töltelékbe is teszt füstölt húst, ez ízlés kérdése, a raguba ugyanis ellentmondást nem tűrően kell kerülnie. Ha bizonytalanok vagyunk, hogy nem esnek-e szét a gombócok, rakhatunk bele némi tojást – ettől ugyan picit keményebb lesz a végeredmény, de még egy egészen rázós főzést is túlélhet egyben a töltelék. Modern éttermi megoldás, ha a káposztalevélbe csomagolt gombócokat kombinált sütő gőzfokozatán készítjük el – nagyjából harminc perc így mindössze a főzési idő.
A legtöbb vitát a ragu váltja ki – egyes nézetek szerint fűszerpaprikásan az igazi; Erdélyben van, ahol nem tesznek bele, Szabolcs környékén paradicsomosan készül. Ízesítheti még csombor, kömény, bors, kapor és babérlevél is, illetve ezek valamilyen rafinált kombinációja. Az alap mindenesetre szalonnazsíron pirított hagymával, fokhagymával kezdődik, és jobbára kerül hozzá kockára vágott füstölt császárszalonna is. Sok esetben a raguval együtt fő füstölt csülök vagy oldalas is, előfordul, hogy köröm is fő a raguba, a különleges kollagénes textúráért. Bár nem kötelező elem, a legtöbb káposzta egy icipici rántással készül, ami stílustól függően lehet tejfölös is, illetve van, aki a fokhagymát is a még éppen forró rántásba reszeli bele.
A káposzta maga szálas és egész levél kell, hogy legyen – előbbi a raguhoz, utóbbi a gombócok becsomagolásához. A szabolcsi paradicsomos verzió édes káposztával készül, gyakran kaporral, a gombócok kisebbek, két három falatnyi méretűek. Erdély bizonyos részein készül az étel kovászolt káposztával is, de a legelterjedtebb alapanyag a savanyított káposzta. Az édes káposztát betöltés előtt levelenként forrázzuk, egyébként pedig a leveleket hornyoljuk, azaz a vastag ereket levágjuk róla, hogy az mindenhol egyforma vastagságú legyen. Így könnyen tölthető lesz, és mindenhol egyforma idő alatt puhul meg.
Szólj hozzá!