Korábban már írtam a pizzákról, sőt, nem titok, hogy hamarosan a burgerezők és a bisztró mellett belevágunk a nápolyi pizzázásba is, úgyhogy most ennek a farvizén szeretnék bemutatni néhány olyan pizzafajtát, amely talán nem annyira ismert széleskörben.
Az első ilyen az úgynevezett canotto, ami a nápolyi pizza egyik variánsa, ami magyarra fordítva kicsi csónakot jelent, mégpedig a széle miatt, ami úgy veszi körbe a tészta közepét, mint gumicsónak az egyszeri hajótöröttet. Ehhez az egyik nagy malom még egy különleges lisztet is a piacra bocsájtott, hogy ezzel járuljon hozzá a minél nagyobb és levegősebb szélhez. Sok más különbség nincs, és nagyon vadásznunk sem érdemes ezt a pizzát – a lényeg, mint mindig, hogy legyen jó a termék.
Ha már elindultunk ezen az úton, akkor a következő variáns sem kerül távol: ez a pizza a portafoglio, azaz a boríték alakban összehajtogatott darab. Ezáltal akár egy kézzel is lehet enni, elképesztően kompakt lesz, ráadásul nem is drága, gyorsan elkészül, és a kitalálók állítása szerint már több, mint 250 éves. Ez utóbbiban nem lehetünk biztosak, de az tuti, hogy remek ötlet!
A szicíliai pizza (amely édestestvére, azaz inkább őse a detroiti verziónak) egy tepsis pizzát takar: vastagabb, levegős tésztával, ami viszont a szélein zseniálisan ropogós tud lenni – ha jól készítik el! A feltétekben azért különböznek: míg a szicíliai inkább paradicsomos, hagymás és szardellás, detroiti testvére nem szűkölködik a pepperoniban (ami most kolbászt jelent), a rengeteg sajtban és természetesen a fűszeres paradicsomszószban sem.
A hasonlóság észrevehető a Grandma Pie elnevezésű termékben is, amelyet nekem is sikerült még tavasszal New Yorkban kóstolnom, ugyanis ez is egy szögletes, vastagtésztás történet, de nem annyira vastag, mint a szicíliai. A paradicsomszószt nem főzik fel és mehet a feltétek fölé, vagy alá. Nem nehéz kitalálni – ezt csinálta régen a nagyi, az olaszok pedig szeretik a családjukat, így ez a stílus is helyet kap mindenhol.
Miután átértünk az óceánon, akkor nézzünk is innen még párat: kezdjük például a St. Louis stílusú pizzával, és akkor itt is egy ajánlat annak, aki szeretne beleugrani, de unja már a napoletanat – ennek ugyanis az a különlegessége, hogy élesztő nélkül készül a tészta, melynek köszönhetően vékony, ropogós, már-már keksz-szerűvé válik. Gyakran nem körbe szeletelik, hanem téglalapokat vágnak belőle, valamint a sajt sem hétköznapi rajta: ez a provel nevet viseli és cheddar, emmentáli valamint provolone keveréke. Ha még nem hallottatok róla, akkor ideje ezt is felvenni a repertoárba!
Természetesen Kaliforniának is van egy saját különlegessége, a róla elnevezett gourmet pizza, melyről azt kell tudni, hogy gyakorlatilag semmi szabálya nincs, totál mesterségesen alakult ki a hetvenes években, lehet vékony vagy vastag a tésztája, és a feltétekben sincsenek határok. Mi ez, ha nem kulináris öröm?
New Haveni „apizza”. Nem tévedés, ez a neve, extralokális, vékony tésztás pizza, melyet úgy megsütnek, hogy az alja konkrétan lepörkölődik, elszenesedik. Csodálkozunk ezek után, hogy a sajt rajta is nekik csak „mootz” a mozzarella helyett?
Ha haladunk tovább a világ körül, eljutunk Koreába, ahol mostanság elég népszerű a Bulgogi pizza. A név nem mást takar, mint a helyi bbq szószt, így a pizzára is ez kerül, pontosabban ebbe marinálják a marhahús feltétet. Kukorica, paprika, és plusz szósz is kerül így még a pizzára – a kérdésem csak az, hogy kóstolta már valaki?
Na és Indiában a pizza milyen – tehetnénk fel a kérdést, ha nem lennék itt, de így máris tudok válasszal is szolgálni! Jelen esetben a klasszikus olasz sajt helyett paneer megy rá, ami leginkább a túróhoz hasonlatos állagú, valamint darált bárány, joghurtban marinált csirke, és rengeteg fűszer szokott általában helyet kapni az ottani kreációkon.
Japán se maradjon ki – itt hagyma, kukorica és burgonya gazdagítja a pizzát, de ami igazán különleges benne, az a krémes majonéz, mellyel nem spórolnak egyáltalán benne.
Ennyi volt ez a kis válogatás, természetesen rengeteg variáció létezik még a világon, amelyekre talán majd egy későbbi cikkben még visszatérünk. Most azonban szeretnék az évre búcsúzni – kellemes karácsonyt és boldog új évet kívánva minden kedves olvasónknak!
Szólj hozzá!