Az Egyesült Államokban a legfontosabb novemberi étkezési, gasztronómiai téma a pulyka, annak lehető legtökéletesebb egyben megsütése, a hozzávaló köretek, borpárosítások, satöbbi. Idehaza a pulykahús sokáig szinonimája volt az olcsó, rossz minőségű árunak, de termelői piacokon kezd fel-fel bukkanni a lelkiismeretes tenyésztők által forgalmazott, kiváló minőségű házi pulyka. Éppen ezért, érdemes a hazai szakácsközönségnek kicsit megismerkedni ennek a jó hozamú szárnyasnak a húsában lévő lehetőségekkel és potenciállal, amely messze túlmutat azon, hogy a csirke olcsó helyettesítője legyen. A jó pulyka egyben sütve bármelyik étterem kínálatában megállja a helyét, hozzáillő köretek pedig bátran merítenek az őszi zöldségek sokszínű, szezonális kínálatából.
A pulykát hálaadáskor egészben szokás megsütni – ez a feladat pont olyan kihívással jár, mint az egyben sült kacsáé vagy csirkéé. Hogyan süssük meg úgy, hogy a melle szaftos marad, de már a combja is jó, és még a bőre is ropog? Mindenekelőtt pácoljuk be, de legalábbis 6%-os sóoldatban pihentessük legalább egy éjszakán keresztül – így a hús is jobb ízű, szaftosabb lesz. Több iskola létezik, de a legjobb és legmegbízhatóbb eredményt a lassú, alacsony hőmérsékleten történő sütés hozza. Pulykasütésnél fontos a hosszantartó, alacsony hőmérséklet: állítsuk be a sütőt 150 Celsius fokra, és a pulykát 3-4 órán át a hátán fektetve süssük, az utolsó órában gyakran ellenőrizzük a comb legbelső pontjának hőmérsékletét egy digitális maghőmérővel.
Akkor érjük el a legideálisabb eredményt, ha a pulykát óránként meglocsoljuk a tepsi alján megjelenő szaftokkal. Amikor a comb eléri a 72 fokos hőmérsékletet, a sült elkészült, és kivehetjük a sütőből. A bőre bár finom, ropogós kell, hogy legyen, zsályával és fokhagymával aromásított, forró barna vajjal meglocsolgatjuk a sültes, zöldfűszeres ízek kedvéért, és egy kis extra ropogós textúráért.
Szokás a pulykát megtölteni, a töltelék leginkább az idehaza töltött dagadóba tett kenyeres, tojásos, zöldfűszeres masszára emlékeztet. Pici rafinériát vihetünk a töltelékbe, ha a pulyka belsőségeiből (májából, szívéből, zúzájából, de akár tarajából és heréjéből) készítünk egy ragut, amit dinsztelt hagymával, pirított magvakkal, főtt és aprított tojással, zöldfűszerekkel forgatunk össze, hogy egy gyurma állagú masszát kapjunk. Ezt töltjük az állat hasüregébe sütés előtt, lehetőleg nem fagyosan, ugyanis akkor maga a pulyka kiszárad, mire a töltelék is átsül.
Egy picit gyorsabb, de szintén nagyon jó eredményre vezető módszer, ha a pulykát lapítva sütjük meg. Ez egy amerikai hálaadási vacsorán már lehet, hogy nem állná meg a helyét, mint autentikus fogás, de ami finom célra vezető módszer, azt jó ismerni! A pulyka gerincét szárnyas ollóval vagy olyan késsel, amit nem sajnálunk, kivágjuk, majd a mellét erősen lenyomva kilapítjuk, hogy az állat egy pillangóra emlékeztessen. Az előzetesen szintén sóoldatban fürdőztetett pulykát így kilapítva, sütőpapírral bélelt tepsiben tesszük be 220 fokos sütőbe, és a „derékrészét”, vagyis a belső combját mérjük digitális hőmérővel. 70 fokos hőmérsékletnél kivesszük a pulykát a sütőből, és 25 perc további pihentetés után már szervírozhatjuk is.
A hagyományos amerikai pulykasült köretek olyan hozzávalókból kerülnek ki, amihez az első amerikai telepesek a környezetükben hozzáfértek. Hálaadás idején, ha pulyka kerül a menükártyára, bátran választhatunk garnírungot az Aviko széles kínálatából. Jól passzol a sülthez a rusztikus, mégis elegáns házias burgonyahasábok, a gyümölcsösebb ízvilágot képviselő édesburgonya kocka, a már zöldfűszeres ízjegyeket hordozó burgonyagratin és az egyszerű, de fenséges burgonyapüré is. A pulyka klasszikus hálaadási mártása az áfonyaszósz, amit idehaza bátran cserélhetünk ribizlire, csipkebogyóra, somra. Kiválóan illik még a pulykához a sült, avagy főtt, majd vajban megforgatott gesztenye is.
Szólj hozzá!