Biztosan mindenki olvasott már arról, hogy a fine dining drága, vagy éppen arról, hogy a kisvendéglők kora lejárt – de vajon tudjuk-e, mit is jelentenek ezek a kategóriák? Természetesen mindenkinek mást, de most megpróbáljuk egy kicsit objektívebben körbejárni, melyek is a legismertebb éttermi stílusok!
Bisztró
Talán az egyik legnépszerűbb manapság. A műfaj eredete az 1800-as évek végére tehető, de hogy most francia-orosz migránsoktól ered, vagy teljesen máshonnan, erről maximum csak sejtéseink vannak. Annyi biztos, hogy ez az eredetileg kis étterem a francia gasztrokultúrának igen fontos része, pont úgy, mint a jó minőségű jó alapanyagokból készülő, de nem túl bonyolult ételek, és a minőségi borkínálat is. Az árszínvonal olcsó, vagy legalábis jó ár/érték arányt jelent, és nagyon sokszor házias ételek jelennek meg a kínálatban.
A bisztrók elemévé vált a táblás ajánlat, illetve a relatíve gyakran változó étlap is, hiszen így tudnak az ott dolgozó séfek igen gyorsan reagálni a változásokra, illetve a szezonalitásra. Itthon egy időben rengeteg olyan helyet neveztek el bisztrónak, ami lényegében nem is az volt, csak valószínűleg jól hangzott az elnevezés, így mára eléggé küzdelmes, ha valaki valódi bisztrókonyhát szeretne nyitni, mivel az előítéletekkel is meg kell időnként küzdeni.
Brasserie
A szó maga sörfőzdét jelent, és szintén francia eredetű, de nagyon sok esetben inkább étteremre használják, ami egy fokkal komolyabb, mint a bisztró, mind megjelenésében, mind felszolgálásában, valamint általában a menü is fix, nem változó. A névhez kapcsolódik, hogy sok helyen tényleg van köze a helynek a sörfőzéshez, pontosabban egy főzde mellett lett egy étterem és / vagy hotel is, így rögtön a kettőt össze is tudják párosítani – ebből fakadó hagyomány, hogy az ilyen helyeken nagy hangsúlyt fektetnek a sörkínálatra.
Gastropub
A gastropub kifejezés honnan máshonnan is indulna, mint Nagy-Britanniából, ahol ez a műfaj már az 1980-as évek óta él, noha kvázi “hivatalosan” csak egy évtizeddel később nevezik így. A gastropub nem más, mint egy kocsma és egy étterem keveréke, ahol minőségi szeszek és egyéb alkoholos italok kaphatóak, de mindemellett van saját konyhája, és színvonalas étkezési lehetőséget tud biztosítani. Ezek az ételek odakint piték voltak, fish & chips, burger, kolbász, tészták, valamint sültek. Ez transzformálódott aztán át az egyes országokba, és mint olyan, nyilván jelentése is átalakult (itthon is tudni olyan helyről, ami távolról sem pub, mégsem érdekel ez túl sok mindenkit).
Steakhouse
Nevéből fakadóan leginkább marha alapú ételeket szolgálnak fel, abból is magas minőségűeket. Modernebb megközelítésben ezek azért készülhetnek másmilyen állatból is, tehát lehetnek szárnyasok, vagy éppen halak is a menü kínálatában.
Vendéglő, kisvendéglő
Egy normál étterem kistestvére, legalábbis ennek szokás mondani, bár itt nincs igazán definíció, inkább mindenkinek az érzéseire van bízva a dolog, és nyilván különválik ez a fővárosban és a vidéken, leginkább minőség szempontjából. A kisvendéglő sokak szerint egy jó kis kockás abroszos hely, ahol klasszikusan magyaros fogásokat fogyaszthat a vendég, valószínűleg nagy adagokat, és jó ár érték arányban, viszont ennek megfelelően gyakran nem a legjobb alapanyagból. Sokszor családi vállallkozásként üzemel, és leginkább a környékbelieket szólítja meg.
Kifőzde, étkezde
Gyakran csak ebédmenüt kínáló hely, inkább a funkcionalitásra megy rá, legyen szó akár minőségről, akár egyéb megjelenésről. Ha étkezde, akkor helyben fogyasztásról beszélünk, míg a kifőzdében lehet, hogy ülőhely sincs, és inkább elvitelre dolgoznak. Előfordulhat az is, hogy előfizetéssel működik, így a kínálat is ehhez igazodik.
Cafeteria
Ez lényegében egy önkiszolgáló étterem, és leginkább nagy cégek dolgozói ebédlőjeként ismerhetjük. Jellemzője, hogy csak pénztáros van, minden egyebet saját magának tud a vendég elvenni, tálcára felpakolja, ha szükséges leméri. A környezet minimális, egyszerű, funkcionális, sorok gyakoriak, de gyorsak.
Ez lényegében a jelenlegi éttermi kultúra teteje, de annyira, hogy sokan, ha nyitnak, már hozzáteszik a félreértések elkerülése végett, hogy ők “nem fine dining” lesznek. Sokszor fix menüsorral operálnak, rengeteg minőségi, akár távoli alapanyaggal, professzionális technikákkal és lényegében művészi tálalással. A beltér is ehhez igazodik, csakúgy, mint a szervíz, ami a megszokotthoz képest sokkal nagyobb számú is lehet.
Ezek voltak hát az éttermi stílusok, amelyekre kitértünk, de mint minden, ez is rettentően szubjektív tud lenni, szóval írjátok meg, nektek mitől bisztró a bisztró, vagy mi a helyzet a kifőzdékkel felétek – mi pedig találkozunk a következő hónapban!
Szólj hozzá!