Talán kevesen tudjátok rólam, de nagy amcsi kajaimádó vagyok, és igen, ez túlmutat a burger-pizza kombón is. Beszéljünk akár az USA-ról, akár Kanadáról, rengeteg olyan étel van, aminek sokan még a hírét sem hallottuk. Fontos leszögezni, hogy most csak Észak-Amerikáról fogok írni, hiszen Dél-Amerikában ennél nagyságrendekkel több olyan kaja van, amiről lehetne szólni, de erről talán majd egyszer, egy külön cikkben értekezünk. Természetesen az itt felsorolt amerikai ételek teljesen szubjektív választás alapján kerültek ide, és nyilvánvalóan sok egyéb hasonlót fel lehetne még sorolni, viszont a rendezőelv közös bennünk: itthon vagy csak 1-2 helyen, vagy annyiban sem lehet őket fellelni, szóval aki szeretne valami nagyot durrantani, rengeteg jó ötlet fog érkezni!
Poutine – ha gondoltatok már arra, milyen jó lenne a klasszikus sült krumplit egy kicsit feltuningolni, akkor bizony jó úton jártok, ugyanis erre már Kanadában is gondoltak, nem is kicsit. Ami megy rá, az nem más, mint barnamártás (gravy), és itthon talán legjobban a mozzarellához hasonlító sajtdarabkák. Bár státusza szerint köret lenne, azért rácsapni két szelet rántott húst még magyaros mércével is lehet kicsit túlzás lenne, mindenesetre odakinn nem félnek egy kis pulled porkot, vagy éppen ropogós bacont fogyasztani vele. Lelkük rajta, annyi biztos, hogy mint kaja, nagyon szuper!
Lobster Roll (homáros szendvics) – ha a vizeinkben élő, relatíve ritka és drága állatokra gondolunk, akkor a homár egészen biztos vagyok benne, hogy a toplista elején lesz valamerre. Itthon ritkán fellelhető, de az óceánparti amerikai helyszíneken bizony egyáltalán nem ismeretlen a műfaj – mármint arra gondolok, hogy homárt fogyasztani. Ez egy street food jellegű verziója, amikor is egy édeskés buciban (mondjuk azt, hogy molnárkában) kapjuk meg az apróbb darabokra vágott homárt. Az pedig, hogy ez most vajban van elkészítve, netán majonézzel összeforgatva, már csak a tájegységre jellemző szokásokat mutatja. Nekem legutóbb a híres New York-i Smorgasburg piacon sikerült egy ilyet ennem – zseniális volt, még akkor is, ha darabja olyan 25 zöldhasúba került.
Beavertails (hódfarok) – természetesen nem kell, hogy az állatvédők felkiáltsanak, ez a kaja csak formájában emlékeztet ennek a vidám állatnak a végére, ízében semmiképp sem. Miről is van szó? Vegyünk egy hosszú laposkás sült tésztát, és kenjük meg mindenféle földi jóval: mehet rá csokikrém, mogyoróvaj, banán, porcukor, tehát bármi, amit nem szégyellünk bevallani a dietetikusunknak.
Kagylóleves – szerintem mindenki emlékszik az Ace Ventura legendás jelenetére, melyben a titkos jelszó a New England-i kagylóleveshez kötődik (persze nem ez az egyetlen humoros momentum a filmben, de most nem ennek kapcsán gyűltünk össze). A leves nem meglepő módon áll kagylóból és egy tartalmas alapléből, valamint általában megy még bele kockázott burgonya, vöröshagyma, valamint angol zeller is. Az angol kifejezés itt most pontosabb, ugyanis a chowder némiképp sűrűbb, mint egy sima leves, szóval ez egy kevés pirítós társaságában akár főételnek is kiváló lehet.
Shrimp & Grits (Rák & Dara) – ilyen magyarra fordított névvel akár egy nihilista punkzenekart is indíthatnék, de mit van mit tenni akkor, ha ez az a tipikus comfort food, ami az USA délebbi részein annyira jellemző? Ez amúgy is rengetegféleképpen elkészíthető (mármint a darát), lehet édes, lehet sós, süthetjük serpenyőben, vagy kása-szerűen. Jelen esetben garnélához párosítják, és nagyjából ennyi is az étel, ami le van írva. Vicces tény, hogy eredetileg reggelinek fogyasztották, de elég hamar rájöttek, hogy bármely főétkezésre is frankó.
Key Lime pie (citromos pite) – Kezdjük az alapoknál: ez a név egy süteményt takar, egészen konkrétan egy pitét, melybe nem is akármilyen, hanem a Florida Keys-ből származó lime-ok kerültek – eredetileg. Szerencsére senki sem fog a kezünkre csapni akkor sem, ha a kispesti piacon vesszük meg, de legyünk tisztában dolgokkal! A sütemény alapja egy pitetészta, és erre megy rá a sűrített tejből, tojásból és a lime levéből álló keverék. Egyszerű, de nagyszerű!
Cornbread (kukoricakenyér) – a fentebb már említett amcsi túrán, amikor egy-egy barbecue-val kapcsolatos helyre betértünk (ahol valamiért mindig inkább a déli vonal képviseltette magát), köretnek találkoztunk a kukoricakenyérrel, ezzel a kicsit édes, kicsit sós, tömör, de mégis kellemes állagú, kukoricalisztből készülő körettel.
Csirke és gofri – Vannak az életben fura párosítások, amik meglepő módon, de működnek. Az édes-sós ízek kedvelőinek jöhet be a chicken & waffles, ami pont annyi, amennyit ígér. Adott egy szép nagy, opcionálisan minimálisan édes gofri, és erre kerül rá egy nagyobb darab csirkeszárny, -comb vagy -mell. Hogy ez most rántott, vagy csak olajban sült, tájegységenként változik, de annyi biztos, hogy ha nyakonöntjük egy kis juharsziruppal, akkor járunk a legjobban.
Ahogyan az elején is jeleztem, rengeteg jóféle itthon annyira nem ismert étel található még arrafelé, írjátok meg a kedvenceteket kommentben, és találkozunk a következő hónapban!
Szólj hozzá!