Szintén két olyan alapanyag, amellyel riogatni lehet a gyermekeket, főleg az óvodai vagy iskolai menzán elkészült, a zöld színre nyomokban emlékeztető főzelékekkel. Később is csak kicsit javul a helyzet, a társadalom nagy része legfeljebb csak az egyik levéllel barátkozik meg felnőttkorára. Így szakad a magyarság „spenótosokra” és „sóskásokra”, elenyészően kicsi az a szegmens, aki mindkettőt szereti és készíti. Talán azokról van szó, akik vették a fáradtságot, hogy elsajátítsák a két növény elkészítésének fortélyait, és így valóban a legjobb ízeket tudták kinyerni belőlük. Ez manapság minden szakácstanuló, gyakorló és mester tudástárába bele kell hogy tartozzon, ugyanis tavasszal a spenóttal és sóskával csúcsgasztronómiai magasságokba lehet törni, hiszen sokszínűen felhasználható és jó ízű alapanyagokról van szó.
A spenót előkészítése egy mérlegeléssel kezdődik: friss, tavaszias, zsenge növényt szereztünk be, avagy olyat, amelynek szára vastag, íze és állaga markánsabb? Utóbbi esetben a vastag ereket eltávolítjuk a levélről, azok ugyanis túl rostosak, ízük fanyar. Most azonban, hogy tavaszt írunk, a legvalószínűbb, hogy gyenge, friss növényt kapunk a beszállítóktól. Ennek a legjobb elkészítési módja, ha széles serpenyőben először pár csepp olíván megfonnyasztjuk a leveleket, félretesszük őket, majd olíva és vaj keverékén „megtáncoltatott” fokhagymára dobjuk vissza, egy percig forgatjuk, majd sózzuk, borsozzuk, és kész is. Ennél finomabb spenót nincsen, minden más lehetőség csak a körülményekhez való igazodásból fakad.
Kiváló köret, sokféle fogáshoz kínálhatjuk: fasírozotthoz, szárnyashúshoz, halhoz, tenger gyümölcseihez. Ha puliszkával, esetleg újburgonyával kínáljuk, akkor önálló vegán fogásként is megállja a helyét. Ha plusszban szalonnapörccel, buggyantott tojással kínáljuk, akkor is, leszámítva, hogy így már nem vegán. Szintén kiváló étel, ha ezt a spenótot 70-80 fokon puhára sütött paradicsommal, konfitált fokhagymával és penne tésztával kínáljuk.
Főzeléket érdemes a már említett durvább spenótból készíteni. Ehhez fokhagymás tejben áztassunk vajas kiflit, majd az enyhén összeturmixolt egyveleget sózzuk, borsozzuk és főzzük egy két percig. Ebbe az egyvelegbe adjuk az előzetesen leforrázott spenótot, ezzel kész is van a főzelék. Ízlés szerint hagyhatjuk darabosan vagy turmixolhatjuk.
A sóska még izgalmasabb ízzel bír, nevétől eltérően inkább nagyon markánsan savanyú. Többek között talán ezért is nehéz a gyerekek közétkeztetésében népszerűvé tenni, és ezért is próbálják ezt rengeteg cukorral tálalni. A jó sóska titka az, hogy nagyon óvatosan hőkezeljük, ugyanis alacsony hőmérsékleten elkezd barnulni, és így mind ízében, mind színében fáradt lesz. A bűvös érték a 42 fok, e fölé nem melegíthetjük a sóskát.
Ebből fakadóan a legjobb sóska receptje a következő! Először is készítsünk egy elég édes vichysoisse-t, vagy francia póréhagymás burgonyakrémlevest, ez lesz a sóskafőzelék, vagy –mártás teste és háttéríze. Ebbe a lehűtött levesbe maximális fokozaton turmixoljuk bele a sóskát, legalább 3-4 percig, amíg teljesen homogén mártást nem kapunk. A fényét beállíthatjuk némi vajjal, xantánnal is. Tálaláskor ezt a mártást 42 fokig melegítjük, és megszórjuk a sóska szárából vágott apró frissítővel, amihez tehetünk még fokhagymát, sós citrom héját, snidlingvirágot, vagy gyömbért is.
Ezt a mártást kínálhatjuk halakkal, savassága remek ellentéte lesz a naturális, enyhén zsíros halhúsnak. Kiválóan megy pontyhoz, de jó választás gyöngytyúkból készült fasírthoz, bevert tojáshoz, zöldségfasírthoz is.
Szólj hozzá!