Ha különleges ízekkel kápráztatnád el a vendégeidet, a gyömbér remek választás – különösen így, az ünnepek táján. A jellegzetes aromát sokféleképpen alkalmazhatod, a lényeg, hogy egyedi és izgalmas legyen az összhatás! Ebben segít összefoglalónk.
A tél egyik legikonikusabb íze a gyömbéré. Nem hiába, aki mézeskalácsot készít karácsony környékén, zacskószám veszi a szárított és porított gyömbért, és szórja bele kíméletlenül a borostyánszínű masszába. Ez az újszerű tradíció teszi ki a magyar gyömbérfogyasztás 90%-át. A maradékot pedig nagyjából az, hogy az idősebb főző- és háziasszonyok felmenőik hagyománya révén tesznek egy darab gyömbért a tyúkhúslevesbe. Márpedig a gyömbér rendkívül sokoldalú és módfelett egészséges fűszernövény – így nevezzük jobb szó híján. Felhasználható a kínai stílusú ételeken keresztül a középkori magyar konyha megidézéséig, isteni teát és szörpöt készíthetünk belőle, zöldfűszerekkel kiegészítve pedig bármilyen sültet vagy ragut kellemesen felfrissít.
A gyömbér, amit tehát most hívjunk fűszernövénynek, Kínából és Indiából származik, kedveli a meleg, párás klímát. Amit megeszünk belőle, az bár a föld alatt van, mégsem a gyökere, hanem egy módosult szár rész, úgynevezett gyöktörzs. A gyömbér egyik legjelentősebb jótékony hatása, hogy kordában tartja a koleszterint és kedvezően hat a vérkeringésre. Ezen felül alkalmazható émelygés, hányinger ellen, segíti az emésztést, javítja az étvágyat, gyulladáscsökkentő hatással bír, kedvező lökést ad a férfi potenciálnak. Mindezeken felül pedig elképesztő ízeket és aromákat tartalmaz, ami a gyógyászat mellett a gasztronómia egyik jeles képviselőjévé is teszi.
A gyömbér akkor jó, ha a héja szépen csillog, egészségesen fényes, nem nyomódott össze, a gumó tapintásra mindenhol kemény. A hajtásokkal tarkított gyömbér sem az igazi már, túlérett, ízei megkoptak és elfáradtak. A gyömbért a legegyszerűbb egy evőkanállal megtisztítani a héjától, egyszerűen csak kaparjuk le azt! Sokkal hatékonyabb mind időben, mind veszteségben a mezei zöldségpucolónál. A konyhai felhasználás első lépése lehet, ha a gyömbért megfőzzük egy szörpnek egy jó erős cukorszirupban. Kiváló házi szörpként árusíthatjuk! Ízesíthetjük lime levével, citromnáddal, akár csillagánizzsal, fahéjjal. A megmaradt gyömbér „húst” eltesszük ezután egy fehérborecetes cukros lében a zöldséges kamrába, amelyet savanyított gyömbérként használhatunk fel a továbbiakban.
A savanyított gyömbér alapja lehet frissítő fűszer-szóratoknak, hasonlatosan az olasz gremolata-hoz. Az eredeti verzió alapja a petrezselyem-fokhagyma-citromhéj kombináció. Ezt a végtelenségig lehet csavarni különböző fűszerekkel, ízesítőkkel, zöldfűszerekkel. A savanyított gyömbér például kiválóan érzi magát sózott marokkói citrom társaságában, főleg, ha kerül mellé roppanós petrezselyemzöld szára, esetleg citromnád. Ezt a mixet használhatjuk akár steak aromatizálására, akár grillezett zöldségekhez, halakhoz, de kiválóan illik rizottókra, vagy akár egy tradicionális harcsapaprikásra is.
A gyömbér a klasszikus hőközléses főzés során is nagyszerűen bevethető. Sőt! Amit mi Europában a klasszikus mirepoix-ként tartunk számon, az létezik Kínában is, csak egészen más felállásban. Ott bármilyen serpenyős ragu alapja a zöldahagyma-gyömbér-fokhagyma 2:1:1 arányú keveréke. Szintén a gyömbért használjuk a legtöbb chutney alapjául ecetes karamell kíséretében. Kiváló lilahagyma chutney-t készíthetünk például, ha az erősen sötét karamellt felöntjük fehérbor- vagy almaecettel, adunk hozzá apró kockára vágott gyömbért, majd ebben a szirupos, aromás lében pároljuk-főzzük legalább egy órán keresztül a lilahagymát. Később ez a ragú nagyszerűen illik egy szarvasborjú combjából készült steak-hez pirított vargánya és krémes-vajas polenta társaságában.
Szólj hozzá!