Levesek Budapesten

Talán az első igazi street food boom a levesekhez volt köthető, ugyanis ez tényleg egy olyan étel, amit könnyű hordozni, nagy volumenben készíthető, és bár útközbeni elfogyasztása rejt némi kockázatot magában, szerintem bátran kimondhatjuk, hogy ez az a fajta étel, amit nem kell senkinek sem bemutatni – ellenben talán ebben a cikkben lesz néhány olyan leves, amit nem eszünk mindennap.

Kezdjük is a sort a klasszikus leveseket kínáló helyekkel, ahová ha betérünk, biztosak lehetünk benne, hogy nem valami nyakatekert különlegességet kapunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy unalmas a kínálat, de inkább a klasszikusabb alapanyaghasználatot és ízeket tartják szem előtt. Ilyen például a LEVES, vagy a Hokedli.

Ennek a koncepciónak a következő fázisa, amikor bizony már megbolondítják a kínálatot, és a legváltozatosabb alapanyagokból készítenek levest, legyen szó mondjuk bármilyen desszertről, vagy netán főételről. Jellemző itt a különféle feltétek alkalmazása is, és mondhatjuk, hogy a tartalmassággal sem szokott probléma lenni. Szerintem mondanom sem kell, hogy erre példa a Bors Gasztrobár, amely ismert még kiváló bagettjeiről is, vagy éppen a Rapaz, ahol pedig az egyéb street food jellegű ételek kedvelői is bármikor megtalálhatják a számításukat.

Bár európai levesekből is van rengeteg, azért ha kicsit elutazunk Távol-Keletre, azt fogjuk tapasztalni, hogy ott sem kell a szomszédba menni, egy-egy jó fogásért. Évekkel ezelőtt tört be a piacra Budapesten a pho leves, ami nem más, mint a vietnamiak marhahúslevese, rengeteg korianderrel, tésztával, különböző húsokkal, és egyéb feltétekkel. Ez annyira berobbant, hogy ki is nevelt jó pár olyan helyet, ahová a mai napig érdemes lehet betérni. Ilyen például a Hai Nam, a Dang Muoi (mely konkrétan lánccá nőtte ki magát, házhozszállítással), vagy ha a magyar frontról beszélünk, akkor a Funky Pho, aki szintén évek óta tartja a frontot, vagy a nevében is beszédes Oriental Soup House, amely a 13. kerületben várja a vendégeket.

A thai levesek közül szerintem a Tom Yum kezdetűek talán a legismertebbek – ez egy csípős, savanykás, fűszeres leves, melyben valószínű, hogy megtalálható citromfű, halszósz, és persze csili, protein oldalról pedig csirke vagy garnéla szokott belekerülni. Általánosságban elmondható, hogy ha találunk egy számunkra szimpatikus thai éttermet, ott van rá esély, hogy ilyen levest is kóstolhatunk.

Szintén illik a sorba japán vonalról a ramen. A leves a ramen tésztáról kapta a nevét, maga az alaplé pedig lehet vagy szója, sós, curry vagy pedig miso alapú. A feltéteinek száma pedig szinte végtelen, zöldségek, tojás, babcsíra, alga, húsügyileg pedig a sertés a leggyakoribb. Japán éttermekben biztosan találunk, a névadó Momotaro Ramen vagy épp a Ramenka pedig szintén jó hely ilyen irányú sóvárgásunk kielégítésére.

Meg kell még említenünk Huszár Krisztián aktuális helyeit, ahol mindig van valamilyen bitang jó leves, beszélhetünk a megboldogult Beszálló vietnami gulyásáról, vagy a Sziromban kínált aktuális, akár házi udontésztás leveseiről.

Ahogy a cikk elején említettem, a levesezőknek volt egy igen erős felfutásuk, de utána rengeteg be is zárt, sajnálatos módon.  Ha valaki levesező-bizniszben gondolkodik, akkor pár ötlet és gondolat így a végére. Egyrészt szinte biztos, hogy magában a leves kevés lesz, szükséges lehet mellé valamilyen kiegészítő fogás. Ez természetesen lehet szendvics vagy bagett is akár! Bár ez sok embernek bejött, én sosem szerettem ebédre hideget enni, és a leves azért nem elég meleg ételként – ellenben ha összesütjük, netán koncepciójában passzolhat az első fogással, úgy máris bentebb vagyunk.

A leves azért is lehet jó, mert a legnagyobb része víz, ami olcsó. Ezzel szemben nem is lehet annyira drágán adni, hiszen mégis csak egy levesről beszélünk. Javasolt lehet tisztított vizet használni, és ezzel még tudunk egy plusz ízt – és nem elhanyagolhatóan marketing dobást – adni az üzletnek.

A felsoroltakon kívül azért rengeteg ország rendelkezik kiváló levesekkel, legyen szó Dél-Amerikáról, vagy Nyugat-Európa országairól – ezeket tematikába foglalva, akár a kiegészítő termékekkel együtt máris körvonalazódhat a koncepció. Vagy – de itt már tényleg elrugaszkodom – akár a szendvicset, neadjisten burgert, lehetne tunkolni a levesbe, ezzel megint egy teljesen agyament fordulatot adva a történetnek.

Egy szó, mint száz, a leves jó, télen fűt, nyáron hűt, szóval ragadjatok kanalat és meg se álljatok a legközelebbi levesbárig, mi pedig találkozunk a következő hónapban is!

Mexikói kajakörkép

Ez is tetszhet

Szólj hozzá!