Rösztivariációk a világ körül

Amikor egy ételnek több neve is van, az biztos jel arra, hogy izgalmas témának ígérkezik. Következzenek hát a rösztivariációk, mégpedig a nagyvilágból!

Először is tisztázzuk, hogy pontosan mi is az a röszti, és hogyan készül! Nyers, vagy főtt lereszelt burgonya, liszttel összedolgozva: a magyar lélek ezt fogadja el klasszikusnak, de ebbe még simán jöhet tojás is kötőanyagként, valamint ha továbbmegyünk, akkor klasszikus hozzávaló lehet még a felkockázott vöröshagyma is. Én személy szerint tennék még bele bacont is, de itt már kicsit magam felé hajlik a kezem, szóval lapozzunk!

Bár ez így már magában is egy tápláló köret, akár főétel is lehet. Ezen túl ennél még lehet csupaszabbra is venni az alapot, és csak burgonyából csinálni, ekkor lesz a legropogósabb. Természetesen a másik oldalról pedig rengeteg belevalóval lehet még gazdagítani: gombával, hússal, zöldségekkel, sajttal – lényegében bármivel, ami nem fenyegeti a végeredmény stabilitását.

A szegregálódás gyökerét elég nehéz megfogalmazni, illetve az sem könnyíti a dolgot, hogy tájegységenként más nevet kap ugyanaz az étel. Ha például a klasszikus svájci rösztit nézzük, sokszor azzal találkozhatunk, hogy nem a nálunk ismert, kisebb korongokkal operálnak, hanem egy nagy serpenyőben készül az egész.

Ha megyünk tovább angol nyelvterületre, konkrétan az USA-ba, ott máris hash brown néven is fellelhető, de a klasszikus recept ugyanaz: krumpli, hagyma, liszt, tojás, majd pedig olajban kisütik. Látnunk kell, hogy a rösti kiindulóhelyzetében, és a hash brownnál is ezek javarészt reggelihez készültek (english breakfast), majd innen szivárogtak át a további étkezésekbe is.

roszti_Jancsa_Jani

Ha már az Egyesült Királyságnál tartottunk, ők nem álltak meg ennyinél, az ír verziója ennek a mini krumplilepénynek a boxty. Itt annyi a különbség, hogy kerül még bele sütőpor és író is, és gyakran inkább a klasszikus palacsintaformaként interpretálják a dolgot. Visszatérve Angliába pedig Tattie Fish néven található még meg ez a klasszikus.

Az északi népeknél sem hiányozhat az asztalról a Raggmunk (Svédországról beszélünk), ahol burgonya, tej, tojás, és liszt kerül bele, majd a klasszikus módon egy kevés olajon vagy vajon megsütik. Természetesen továbbhaladva a környéken is létezik a koncepció: a lengyeleknél placki ziemniaczane néven, teljesen ugyanúgy, mint nálunk, a cseheknél bramboráknak hívják, és ami pedig talán kifejezetten érdekes lehet, a lengyel-szlovák határ környékén placek węgierski néven fut a recept, és itt pedig gulyással (pörkölttel) töltik meg a félbehajtott rösztit. Tegye fel a kezét, aki nem falná be azonnal!

Időnként hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mindent mi találtunk fel, akár itthon, akár nyugaton, de bizony ez esetben sincs ez így, ugyanis tovább haladva a Közel-Keletre azt fogjuk látni, hogy ott is megtalálható ez a jó kis étel! Példának okáért ott a zsidó latkesz, amelynek az alapja szintén megegyezik a fentebb tárgyaltakéval, de nem állnak távol tőle az olyan hozzávalók, mint a sajtfélék, hüvelyesek, vagy épp egyéb zöldségek.

Ha pedig már a környéken járunk, ugorjunk be Iránba is, ahol kuku sibzamini néven találhatunk apró, krumplilepénykéket – természetesen a fűszerezés itt már igazodott a környezethez, így a kurkuma és a sáfrány sem hiányozhat a burgonya, tojás, hagyma, liszt kombó mellől. A törököknél pedig mindez patates mucveri néven fut, rengeteg petrezselyem, menta, római kömény közreműködésével.

Ha azt hittük ezek után, hogy a távolabbi Kelet mentes ez alól az étel alól, már csak kacagással tudunk hangot adni naivitásunknak, ugyanis mind Indiában, mind Koreában megtalálható. Előbbi országban Aloo Tikki néven fut, és a krumpli mellett csili, koriander, római kömény, és vöröshagyma is megy még mellé. Koreában a neve pedig Gamjajeon néven fut.

Szóval, ahogy látjuk, az egész világon fellelhető ez a jó kis krumplis lepényke, a végére pedig már csak pár érdekesség, illetve gondolat maradt. Egyrészt jogos lehet a kérdés, hogy akkor most mi a helyzet a krumplis lángossal, de mivel az végeredményben egy kelt tészta, így kiesik a játékból.

Aki figyelmes, annak bizony eszébe juthat a mátrai borzaska, ami szintén, ha úgy vesszük, tócsniba van panírozva, szóval ha legközelebb ilyet eszünk, jusson ez is bátran eszünkbe, mint vicces tény.

Legvégül pedig csak bíztatni tudnék mindenkit, hogy nyissatok rösztizőt, hiszen már csak a cikkben leírtak is rengeteg variációt biztosítanak. Egyszerű elkészíteni, mindenki ismeri, és rengeteg feltéttel megpakolva, még talán azt is mondanám, hogy a street food kitételt is teljesíti, hiszen mobil is tud lenni.

Természetesen az Avikonak is elég kiterjedt kínálata van a cikk témájában, mind formában, mind ízben variálva. Előbbiek közül választhatjuk a klasszikus lepény alakút, lehet háromszög, tallér, vagy akár falatka is. 

 
Mexikói kajakörkép

Ez is tetszhet

Szólj hozzá!