Mexikói kajakörkép

Mexikói kajakörkép

Az idei év nyitányaként arra gondoltam, hogy mi lenne, ha egy kicsit elkezdenénk körbejárni más nemzetek konyháit, és ha már odakünn tél van, menjünk a nyárba, vagy legalábbis a jó időbe!  Az első állomásunk legyen a mexikói konyha, ahol az ételek csípőssége még a legnagyobb hidegekben is felidézi a forró nyári hangulatot.

Ugye, ha mexikói ételekről beszélünk, mindenkinek beugrik néhány jól ismert fogás: burrito, quesadilla, nachos, taco, guacamole, fajitas, chili, és a többi. Ebből is látszik, hogy a göröghöz hasonlóan ez az étkezési kultúra sem tegnap kezdte hadjáratát nálunk, és több ponton is belopta magát az emberek szívébe. A quesadillát például mexikói melegszendvicsnek is emlegetik, és ha valamit már annyira lefordítunk, hogy meg tudjuk magyarázni, mi az magyarul, az bizony eléggé annak a jele, hogy velünk él az adott dolog.

Mindennek ellenére, ha alaposan körbenézünk, kifejezetten mexikói étterem nagyon sok nincs, ami van is, annak javarésze a street food elemekre épül. Nyilván ezt egyszerűbb elkészíteni, eladni, valamint alapanyag-ügyileg is gyakorlatilag bárhol beszerezhető a hozzávalók javarésze.

mexikói

Ki emlékszik arra, mikor nyílt az első mexikói étterem Budapesten? Én tuti még gyerekcipőben jártam akkor (csakúgy, mint a címben említett étkezési kultúra itthon), de ha tippelni kéne, akkor én az ötödik kerület szívében található Iguanara tenném a voksom, amely Facebook-oldala szerint 1997-ben nyílt meg, és a kínálatuk eléggé szélesen lefedi az alap, javarészt fentebb már említett mexikói ételeket.

A másik olyan gyorsétterem, melyet akár láncnak is nevezhetünk, a jelen pillanatban három helyszínnel rendelkező Arriba Taqueria, melyet időnként fellángoló divat lett szidni, mégis fontos szerepet játszott abban, hogy a mexikói ételek szélesebb körben, lazább jelleggel, és nem túl húzós áron el tudjanak terjedni a közönség körében. Itt sincs túl sok meglepő újdonság, a vendégek a házi tortillachips, taco burrito, quesadilla, chili, tex-mex közül választhatnak.

A következő izgalmas résztvevő a Gringos Amigos, akik szintén lánccá nőtték ki magukat – már ha két éttermet annak lehet nevezni! Az első budai egység elég markánsan ragadta meg a sombrerós vonalat. A hely hamar a közönség kedvencévé vált, hiszen a vendégek saját ízlésüknek megfelelően állíthatták össze ételeiket, a húsoktól kezdve a feltétekig.

Bátor vállalkozás volt a Calavera részéről az újpesti nyitás, ugyanis ha megnézzük, az eddig felsorolt éttermek javarészt a belsőbb városrészben helyezkedtek el. Természetesen sosem szabad arról elfeledkezni, hogy kintebb is élnek emberek, akik viszont mindig hálásak, ha a környékükön nyílik valamilyen jó kis hely, és az eddig leírtak alapján mindenkinek egyértelmű, hogy ezt a kajavonalat nagyon nem kell senkinek sem bemutatni. Ennek megfelelően a Calavera is megtalálta a számítását, a betérő vendégeket hatalmas adagokkal kápráztatják el!

Említés szinten fontos üzlet még az El Rapido, szintén a belvárosban, amit viszont véleményem szerint kicsit bekebelezett a bulinegyed, valamint az új éttermek között nem mehetünk el a Tereza mellett, amely amellett, hogy hatalmas, izgalmasan vegyíti a mexikóit más konyhákkal (például korábban nem ettem ilyen stílusú velős csontot), ráadásul eléggé otthon vannak az ízbombák összehozásában is.

Természetesen ezen üzletágban is történnek néha szomorú bezárások, az egyik ilyen volt a Burrita Bar, az Október 6. utcában. Itt egyrészt a házi tortillachips olyan adag volt olyan áron, ami szinte mindenkinek megérte, de a többi étel minőségére sem lehetett panasz – legjobb emlékeim szerint – sajnos ennek ellenére nem bírták felvenni a versenyt az erős konkurenciával.

A másik ilyen, ami viszont szépen lassan át is köt a következő szegmensemre, a Revolución. Ez egy elképesztően kicsi üzlet volt, viszont olyan ízekkel és kombókkal, melyekkel nagyon máshol nem lehetett találkozni. Ezért a felelős Balogh Dani volt (aki szintén az Iguanaban kezdte, majd a W35-ben is tevékenykedett), aki egyrészt olyan fogásokat hozott be, melyek máshol nem voltak jellemzőek (pl. Pozole leves), de volt burger és burritoba tekert hot-dog is (oké, a történelmihűség kedvéért ilyen volt már a Bodegában is). Később aztán került az étlapra sertéshúsos tagliatelle meg szilvásgombóc burger is, ami aztán minden, csak nem mexikói, de ezt úgy gondolom, simán elnézhetjük – főleg, hogy azután sajnálatos módon két évadot ért csak meg az étterem.

Ehhez kapcsolódik tehát a szokásos vesszőparipám: az újítás iránti vágy. Az tény, hogy a korábban emlegetett amerikai-mexikói ételek vannak az élvonalban, de úgy gondolom, azért már tart ott a város, hogy lenne hely kicsit izgalmasabb, vagy szűkített koncepcióknak is. Előbbire példa lehet a kukoricásabb központú ételek, egy jó tacos al pastor, vagy a tortas, amely szintén egy ikonikus szendvicsük

A szűkített koncepció pedig lehetne egy tacosozó, aminek lehet soft shell, azaz sima tortilla, vagy kemény, U-alakú tortilla a külseje. Kicsit olyan ez, mint a burger – rengeteg kombináció létezhet belőle, és pár izgalmas jó körettel és desszert tacoval pedig azt gondolom, simán vevő lenne rá mindenki.

Ennyi lett volna az évnyitó mexikói értekezés, írjátok meg kommentben, nektek mi a kedvenc helyetek, a kedvenc kajátok, és találkozunk a következő hónapban!

Mexikói kajakörkép

Ez is tetszhet

Szólj hozzá!