Hogy állunk a pizzával?

Pizza körkép: mitől olyan népszerű a pizza Magyarországon? Melyek a legfelkapottabb pizzák? Kísérd el Jancsa Janit egy hamisítatlan olaszos gasztro-kalandra! 🙂

pizza 1

Bár nekem egyelőre a burger a szakterületem, az biztos, hogy ennél a világhírű gyorskajánál csak egy népszerűbb van, és az nem más, mint a pizza. Nem kell Tini Nindzsa Teknőcnek lennünk ahhoz, hogy belássuk: a népszerű tésztakorong az egész világ kedvence – erről tartunk most egy kis szakértést.

A pizza világpiaci térhódítását talán kicsit túlzás lenne most elemezni, de a magyarországi elterjedés, mint sok minden más, a 90-es évek elején történt. Nyilván lehetne arról is diskurálni, hogy mi a különbség a klasszikus karácsonyi vásáros kenyérlángos és a pizza között (itt ami különbség van, az a tésztában, illetve a feltétekben keresendő), illetve, ha úgy nézzük (és miért ne néznénk úgy), akkor a lángos is egy pizza, példának okáért Nápolyban is baromi jókat lehet kapni, pizza fritta néven.

Szóval, visszatérve az itthoni elterjedéshez, egyrészt segített a rengeteg, mai napig is meglévő penetrációval büszkélkedő olasz étterem-mennyiség, ahol kvázi kötelező alapon hozták a pizzákat. Másrészt nem elhanyagolható, ha nem akarunk otthonról kimozdulni, a mirelit pizza biznisz, valamint a házhozszállítás. Ezen két üzletágnak köszönhető véleményem szerint az is, hogy ha valakinek bedobod a pizza-dolgot, ami elsők között eszébe fog jutni, az a Hawaii pizza (annak ellenére, hogy a névadó szigeten eredendően relatíve ritkán készítették így a dolgokat).

A könnyű és gyors hozzáférhetőségének, valamint relatíve olcsóságának köszönhető, hogy a pizza elég hamar elterjedt itthon is, bár, hogy milyen minőségben, azt sokszor nem érdemes firtatni. Jelen pillanatban is azt gondolom, hogy a két kezemen meg tudom számolni, hol lehet valóban jó pizzát kapni Budapesten.

Bár elég egyértelműnek tűnik a pizza definíciója (tésztából gyúrt korong, sajttal és feltétekkel, kemencében megsütve), rengeteg variációja alakult ki a világ körül, melyekből most néhányat mi is átveszünk.

pizza

Kezdjük személyes kedvencemmel, a nápolyi pizzával, amely vékonytésztájával, ropogós szélével, és minimalistába hajló feltéteivel vesz le mindenkit a lábáról már több, mint száz éve. Hozzá kell tenni, hogy lehetőségem nyílt még az ősz elején Nápolyban részt venni a legautentikusabb pizzatanfolyamon, és emellett rengeteget kóstoltam is a környéken – egy szó, mint száz, aki még nem volt arra, kötelezően ajánlott a látogatás, mivel rengeteg különböző és kiváló pizzát lehet kóstolni. Arra azért érdemes figyelni, hogy nem mindig a legfelhájpoltabb helyek a legjobbak, mivel álltunk mi is sorba háromnegyed órát az egyik turistás hely előtt, hogy aztán odabenn kapjunk egy közepes pizzát. Nyilván mindenkinek más jön be, de érdemes keresgélni-kutakodni!

Ez a pizzafajta már itthon is megjelent, talán legismertebb budapesti közvetítőjük a Digó, a Manu+, és a hamarosan újranyíló Igen, valamint részben, de ide vehetjük a vegán Vegazzit is. Maga a pizza fa- vagy gáztüzelésű kemencében készül 450 fok környékén, 60-90 másodperc között, és pont ezért elég nagy szakértelem is szükséges hozzá, ugyanis nyilvánvalóan elég nagy különbség van egy ilyen pizza és egy 220 fokon elektromos kemencében sülő társa között, technikailag mindenképp.

Sajnálatos, hogy beszélni kell róla, de ahogyan a kézműves és a barbecue szót anno, már most kezdik a nápolyi pizza kifejezést is lejáratni, gyanúm szerint csak tudatlanságból, de ettől még nem kevésbé kellemetlen. A Balaton mellett jártam, étlapon pizzarészleg, nápolyi típusú. Berendeltem, és semmi sem úgy nézett ki rajta, mintha nápolyi lenne: nem volt ropogós külső, az alja egyenletesen világosbarnára sült, ráadásul majdhogynem ropogós, valamint ahogy kiderült, elektromos kemencében készül. Ezt én minimum véleményesnek gondolom, mivel egyébként a pizza finom volt, de ezzel már keserű szájízt hagytak bennem (persze csak virtuálisan, hiszen esélye nem volt semmilyen akárcsak pici égésnek is a pizzán – sajnos). Ezzel megint csak azt érhetjük el, hogy az a fogyasztó, aki nem ért a pizzákhoz (márpedig ez nem lehet részükről elvárás), ezt fogja igazi nápolyinak hinni, és amikor megkóstol egy valódi nápolyi pizzát, nem fog neki tetszeni. Ezúton is kérnék minden kollégát, hogy ne hívjuk az ételeket máshogy, mert 2018-ban ez ugyanannyira kellemetlen, mint egy bolti szósszal leöntött sütőben sült combot BBQ csirkének hívni.

Ha már Olaszország, akkor folytassuk Rómával, ahol kétféle helyi pizza is létezik. Az egyik a nagyon vékony, ropogós tésztájú, a másik pedig az, melyet a Pizzarium nevezetű hely tökéletesített ki: hosszú tésztaszeletek sülnek, melyre sütés után kerülnek rá a feltétek, majd ollóval vágják, és súlyra mérik ki őket. Ez a stílus is megvetette már a lábát itthon, mégpedig a Pizzica nevű helyen, ahol ugyanilyen felfogásban készítik a pizzát.

Természetesen nem maradhat ki a felsorolásból a Panificio il Basilico, Szabadfi Szabi vezényletével, aki saját bevallása szerint gourmet pizzát készít, mely stílus egyre inkább népszerű Olaszországban is. Ennek a legfőbb ismérve a minőségi és különleges gondoskodással készült alapanyagok, melyek külön-külön, javarészt sülés után kerülnek fel a pizzára, így érve el azt, hogy minden egyes alapanyag megkapja a lehető legjobb elérhető formát.

Hagyjuk el az öreg kontinenst és térjünk át az USA-ba, ahol szintén rengeteg regionális formája van a pizzának (olasz bevándorlók, szevasztok), egyet-kettőt ki is emelnék ezek közül. Mostanában itthon is megyeget a Chicago-style deep dish pizza, mely gyakorlatilag egy pite, embertelen mennyiségű sajttal és paradicsomszósszal. Ez Budapestre pár hónapja tört be, az i55 étterem által, akiktől azonban nem áll messze a vendéglátás, lévén, hogy már burger és BBQ téren is letették a kézjegyüket.

Másik nagy klasszikus a New York stílusú pizza: ezt nagyobb átmérő, egyszerűbb feltétek jellemzik, olasz kolbász, oregánó, csilipehely, bazsalikom elég sokszor megjelenik rajta. Ha lehet beszélni a nápolyi pizza leszármazottjáról, akkor ez egész biztosan közel áll hozzá. Viszont itthonra még nem került be, szóval, ha már úgyis minden alkalommal írok ajánlót, most sem lesz ez másképp: tessék, csak tessék! Sokan mondják, hogy a new york-i víz a titka az egésznek, ezt úgy gondolom, egész könnyen lemásolhatjuk vízszűrővel, aztán lehet csapatni a hasonlóan nagy pizzákat – akár szeletező koncepcióban is.

Aztán beszélhetünk még rengeteg variációról, a detroiti tepsiben sült darabtól kezdve a grúz hacsapurin át egészen a török lahmacunig (mindkettő elérhető itthon is amúgy), egy a lényeg: hogy igyekezzünk minél jobbat enni, ha egy mód van rá. A pizza legyen veletek, és találkozunk legközelebb is, az évben utoljára!

A kolbász helyzete Magyarországon

Ez is tetszhet

Szólj hozzá!