Egy reggeli Budapesten

Reggelizz úgy, mint egy király – tartja a régi mondás, és lássuk be, ez nagyjából igaz is, hiszen nem is lehet jobb napkezdés annál, mint hogy az ember már korán telepakolja a hasát minden földi jóval. Erről lesz szó ebben a cikkben is, és garantálom, hogy bármilyen napszakban is olvassátok, utána rohanni fogtok enni.

Régi vesszőparipám a reggelizés, illetve annak fontossága. Korábban irodistaként ez nagyon sokszor abban nyilvánult meg, hogy a céges kantinban vettem egy szendvicset, meg egy kakaót, aztán indulhat is a nap. Tegyük a szívünkre a kezünket – kivel nem fordult ez még elő? Természetesen a jó öreg Lord Sandwich találmánya a legpraktikusabb dolog, ha nincs időnk rendesen megadni a módját a dolgoknak, viszont, ha hétköznap, „neadjisten” hétvégén van rá lehetőségünk, mindenképpen érdemes egy kis időt szentelni a kicsit nyugodtabb, lelassultabb étkezésnek is.

Jó néhány évvel ezelőttig a reggelizésnek nem volt túl nagy kultúrája itthon – illetve dehogyisnem, a pékségek és a különböző aluljárós mirelit péksütemények formájában. Mellékvágányon meg kell emlékeznünk a lángos-, hentes-, és kolbászkultúráról is, mert ott bizony nem kell bemutatni, mit jelent az, hogy egyél meg reggelire 25 deka zsírt szénhidráttal.

Amikor 10-12 éve kezdetét vette a nagy magyar gasztroforradalom, akkor kezdődtek el az első komolyabban vehető reggelizők is, ahol ritkaságszámba ment, hogy akad jobb minőségű kenyér, nem áll meg az élet a téliszaláminál, és amúgy is, „krokmösziő”, meg angol reggeli. Ez utóbbi amúgy szerintem rettenetesen túlértékelt valami, és bár nekem nincs semmi bajom az angol konyhával, de ebben konkrétan semmi izgalmasat nem látok.

Visszatérve még az első hullámra, beletartozik a minőségi péksütizés is: Villa Bagatelle, A Table. Szerintem mindenki emlékszik rájuk, ők azért nagyot mentek, és akkoriban valóban nagy szó volt, simán vihettél oda randi- vagy munkareggelit, nem kellett csalódnod. Csak, hogy teljes legyen a lista, ott a helye még a Fruccolának, a Dzsemnek, meg a későbbiekben a Cserpesnek is, aki villámgyorsan épített ki konkrétan azzal brandet magának, hogy relatíve jó minőségű dolgokat adott, sima tejivó stílusban.

Ezekben a kategóriákban persze voltak átfedések is: megjelentek szépen lassan a minőségi(bb) pékségek is kicsit kibővített kínálattal, illetve a kisebb kávézók, és nagyobb éttermek is kitárták kapuikat reggelente. Akkoriban még lehetett bőven villantani azzal, hogy pezsgős reggelire hívtad a másikat valami szokatlan helyre – most már ez teljesen normálisnak számít, ami azt mutatja, hogy szépen érik a város.

Kínálat tekintetében leginkább az utóbbi pár évben fedezhető fel némi előrelépés, mármint ami a magyaros / angolos / kontinentális reggeli szintet illeti, mellétéve a már említett péksüteményeket, zabkását, granolát, lágytojást, rántottát, vagy nagyon sok esetben olyan bundás kenyeret, aminél otthon is jobbat csinál az ember. Igen, sajnos ezek olyan kaják, melyekért én úgy gondolom, nem feltétlen érdemes kimozdulni. Egyszerű szalámit és sajtot kap az ember a sarki kisboltban, öt hozzávalót meg mindenki össze tud keverni, hogy aztán meglocsolja rizs- vagy zabtejjel.

Sajnos az is jellemző, hogy az izgalmasabb, etnikai konyhák csak hétvégén jelennek meg, brunch formájában, ami egyrészt jó, mert ekkor legalább vannak, viszont valószínűleg a piac hétközben nem tudná őket eltartani.

reggeli

Csakúgy, mint a beach foodnál, most is engedjetek meg nekem egy kis gondolatkísérletet, ugyanis nem csak elégedetlenkedni, hanem ötletelni is tudok, így a következő tematikákat nagyon szívesen látnám bármikor a budapesti palettán.

Kezdjük egy visszatérő elemmel, ami nem más, mint a MEXIKÓI. Gondoljunk például a Huevos rancheros-ra vagy a breakfast burrito-ra, és rögtön kezdhet is folyni a nyálunk.

Én tökre örülnék egy STREET FOOD fesztiválnak is reggelire, mármint kaja formában. Jó reggelt burger, gofri, vagy a jól ismert amerikai palacsinta, de torta formában, édes sörtésztában kirántva, vagy valami ilyesmi bolondozás, tuti lenne rá bőven példa a tengerentúlról. Na jó, lássátok kivel van dolgotok, megelégednék egy M&M’ssel töltött french toasttal is – pálcikára szúrva, hogy mégis csak utcakajának lehessen hívni.

LEVES. Ha jól emlékszem, Bíró Lajos adott anno pho-t reggelire. Jogosan merül fel a kérdés: miért is ne lehetne? Nyilván nem minden fajta leves alkalmas erre, de én nem látnék semmi kivetnivalót abban, ha egy szuper ramennel nyithatnám a napot. Ugyanígy egy svéd áfonyaleves vagy fokhagymakrémleves bevert tojással sem maradna sokáig a tányéromon.

TOJÁS. Volt rá egy példa a Gozsdu mellett, de sajnos hamar beborultak, pedig a koncepció izgalmas volt. Rengeteg szuper, tojással elkészíthető reggeli létezik a rántotta / lágytojás / tükörtojás / omlett kombináción kívül is. Én például tuti kombinálnék pár szendót belőlük, a lá Eggslut.

Ennyit az ötletekről, remélem már mindenki éhes lett. Keressetek egy szimpatikus reggelizőt, irány oda másnap reggel! 🙂 Mi pedig találkozunk a következő hónapban is!

reggeli

Ez is tetszhet

Szólj hozzá!