Kihagyhatatlan dél-amerikai fogások: Kolumbia, Peru és Chile street food konyhája

Lassan elhagyjuk az amerikai kontinenst, de nem mehetünk el anélkül, hogy bemutassuk a dél-amerikai országok – Kolumbia, Peru és Chile – legjellegzetesebb street food fogásait. Természetesen ezekben az országokban is megtalálhatóak olyan tészta alapú laktatóbb ételek, melyekről már oly sokat írtunk, most azonban a nyár jegyében inkább a könnyedebb, frissítőbb fogásokat kerestük. Szerencsére nincs is nehéz dolgunk, hiszen ezekben a dél-amerikai országokban gyakorlatilag mindig nyár van, így bővelkednek az ilyen különlegességekben. 🙂

Kolumbiában járva például rendkívül populáris az Avena névre keresztelt ital, mely lényegében egy ízesített zabkása shake. Könnyed reggelinek önmagában is abszolút ideális, ráadásul az egészséges életmódot követő kínálatba is beilleszthető, ha a cukrot természetes édesítőre cseréljük. Lássuk, hogy készül! A zabpelyhet cukorral, vízzel, kevés fahéjjal és szegfűszeggel felforraljuk, majd tejjel felöntjük, és újra forraljuk – eddig tehát pont úgy kell tenni, mint egy zabkása készítésénél, annyi különbséggel, hogy itt a végeredmény is folyékony kell, hogy maradjon. Az elkészült italt leszűrjük, majd géppel összeturmixoljuk, és egy nagyobb pohárba öntjük jégkockák kíséretében.

Másik nagy kedvencünk a Lulada, mely a Lulo nevű gyümölcsből készül – magyarosan ezt quitói narancsnak hívjuk, és bár feltehetően beszerzése elég nehézkes, ha van rá lehetőségünk, mindenképp éljünk vele! A lulo-t tehát megmossuk, meghámozzuk, majd friss citromlével, vízzel és kevés cukorral alaposan összekeverjük, tört jeget teszünk hozzá és ezzel is elkeverjük.

Kevésbé egészséges, de mennyei finom desszert a Cholados, ami többé-kevésbé egy gyümölcsös jégkását takar. Bármilyen gyümölcsből készíthető, például banánból, eperből, ananászból, kiviből. A koncepció egyszerű: egy poharat öntözzünk körbe kevés sűrített tejjel, töltsük meg turmixban összetört jéggel, ízesítsük gyümölcsszirupokkal, majd a tetejére mehetnek a választott gyümölcsök apróra vágva. Egészen biztos, hogy ezzel a frissítő desszerttel nem lőhetünk mellé, sőt, könnyedén a nyári étlap ékköve lehet! 🙂

dél-amerikai

Chilének is megvan a maga kedvenc itala, a Mote con huesillos olyannyira népszerű, hogy utcai árusoknál frissen, és boltokban dobozolva egyaránt lehet kapni – lényegében tehát bárhol. A huessilo aszalt barackot jelent, melyet előkészületképpen egy éjszakára vízbe tesznek. Másnap pedig kezdődhet a valódi munka: egy lábasban cukrot karamellizálunk, majd hozzáöntünk egy keveset a vízből, melyben a barack pihent. Tűz felett addig kevergetjük, míg egyenletes, folyékony textúrát vesz fel. Ekkor hozzáadjuk a többi vizet, a barackokat, egy egész fahéjat és egy citrom (vagy narancs) reszelt héját. Ezután nagyjából fél óráig kevergetjük még alacsonyabb hőfokon, majd megvárjuk, míg kihűl. Tálaláshoz egy magas pohár aljára tegyünk egy-két kanál előfőzött árpát vagy finomítatlan búzamagot, rá két-három barackot és végül az elkészült dzsúszt. Ízesítsük cukorral vagy mézzel, és kínálható is.

Peru utcáiról is bőven inspirálódhatunk, például a rizspudingok terén. Itthon is méltán kedvelt fogás a tejberizs, így ezekkel a rizspudingokkal biztosan kockázatmentesen dobhatjuk fel az étlapot! Nézzük először az Arroz con leche nevű desszertet, mely szó szerint azt jelenti, hogy rizs tejjel – és nem is kell mögé sokkal többet képzelni. Először a rizst vízben főzzük meg, közben adjuk hozzá egy citrom héját, egy egész fahéjat és egy csipet sót, majd 15-20 perc alatt főzzük össze. Közben egy tálban keverjünk össze sűrített tejet sima tejjel és kevés vaníliaaromával. A megfőtt rizsből távolítsuk el a fahéjat és a citrom héját, majd a tejes keverékkel főzzük össze, végül tálaljuk kevés fahéjjal megszórva. És nem is kell megállnunk itt, hiszen innen már csak egy lépés az Arroz Zambito elkészítése. Ehhez Peruban chancaca-t használnak, mely egy, a cukor készítése közben létrejövő melléktermék, de barnacukorral tökéletesen helyettesíthető. A fentiekben megírt recept annyiban változik tehát, hogy főzés közben hozzáadunk mazsolát, kókuszreszeléket, illetve chancaca szirupot (vagy barnacukor szirupot). A végeredmény egy sötétebb színű, édes, lágy és krémes puding lesz – tökéletes választás, ha vendégünk éppen nem éhes, de valami édesre vágyna.

Ezek a dél-amerikai fogások mind tökéletesek arra, hogy a nyári forróságban valami kevésbé nehéz étellel kínálhassuk vendégeinket – ráadásul olyan étellel, mely egyszerre egzotikus vonalat is csempész az étlapunkba. Sok esetben tarthatunk attól, hogy vendégeink vajon mit fognak szólni egy másik kultúra jellegzetes ételéhez, hiszen lehet, hogy ízvilágban is alapvető különbségek mutatkoznak. Itt azonban ezen biztosan nem kell aggódnunk, hiszen nincs, aki nemet mondana egy hűs, gyümölcsös finomságra vagy egy kellemes rizspudingra! 🙂

dél-amerikai
Kép forrása: unareceta.com

Ez is tetszhet

Szólj hozzá!