Nyúl – az egyik legkiválóbb hazai húsfélénk

Büszkén mondhatjuk, hogy Magyarországon kiváló minőségű hazai nyúlhússal vagyunk ellátva. A hazai vágóhidak szinte kivétel nélkül magyar levegőn cseperedett állatokat dolgoznak fel és juttatnak a piacra. Igaz, a hazai fogyasztás messze elmarad a nyugat-európai átlagtól, ahová így még exportálni is marad erőnk. Pedig a nyúl húsa az egyik legegészségesebb, és, bár ez ízlés kérdése, az egyik legfinomabb is. A pláne pedig az, hogy amilyen kicsi az állat maga, olyan sokféle húsrész bontható belőle. A nyúl felhasználási köre nagyon sokrétű: hideg és meleg előételek, levesek és sziporkázóan változatos főfogások készíthetők belőle különféle technológiákkal. Nagyon kell ügyelni azonban a nyúlra, ugyanis a húsa érzékeny, könnyen kiszárad. Márpedig azt ki szeretné?

Bár a magyar nyelv eléggé egy kalap alá veszi őket, nyúlból többféle is létezik – idehaza alapvetően kettő, a mezei és az üregi nyúl. Ezek nem túl közeli rokonok, egészen eltérő életmóddal és formai jegyekkel rendelkeznek. Alapvetően a mezei nyulat szokás látni nagy sebességgel nyargalni a réten, az üregi nyúl domesztikált verziója pedig a házi nyúl. Vadon mindkét faj nagy számban él idehaza, a hazai és nemzetközi vadászok nagy örömére. Gasztronómiai szempontból mindkét állat húsa élvezhető és nagy értékkel bír – míg a mezei fajtáé jobban hozza a klasszikus „vadas” ízvilágot, addig az üregi finomabb aromákkal és ízjegyekkel bír.

Nyulat nem csak az ízéért, de kedvező élettani hatása miatt is érdemes fogyasztani, a dietetikusok jó szívvel ajánlják időseknek, fiataloknak, sportolóknak és kismamáknak egyaránt. Húsa fehérjékben gazdag, energiatartalma azonban mérsékelt. Az érrendszeri és szívproblémákkal küzdők gyakran választják a nyulat alacsony koleszterintartalma miatt, de vérszegénység esetén is javallt, hiszen magas a vastartalma. Alacsony zsírtartalma könnyen emészthetővé teszi – azonban pont emiatt kell nagyon odafigyelni rá, ugyanis könnyen kiszárad és elveszti finom aromáit.

Ahhoz, hogy megőrizzük a nyúl érzékeny szaftosságát, kiemelt figyelmet kell fordítani a hőközlés módjára. Az egyik legjobb módszer, ha alacsony hőmérsékleten konfitáljuk, és így koncentráljuk az ízeket. Ha a sütést választjuk, akkor ne állítsuk 160 fok fölé a hőmérsékletet, illetve ne süssük tovább a nyulat harminc percnél. Bár sok receptúra kifejezetten javasolja a különböző szalonnákkal való burkolást, ami bár segít megvédeni a nyulat a kiszáradástól, mégis szerencsésebb mellőzni, mert ízben könnyen uralkodó lehet.

A belsőségek kedvelői számára különösen ajánljuk a nyúl máját, melyet rántva, sütve is élvezettel lehet fogyasztani. A pirított nyúlmáj a régi idők nagy kedvence, és csak arra vár, hogy a magyar gasztro közönség újra rátaláljon. Finom ízei, relatív olcsó ára és könnyű elkészíthetősége miatt az éttermeknek is érdemes ismerkedniük ezzel a fogással. Ideális körete a ropogós krokett vagy a hercegnőburgonya az Aviko kínálatából.

Comb szempontjából a nyúl hasonlít a csirkéhez: bárhogyan elkészíthető. Elég puha ahhoz, hogy kirántsuk, azonban elég feszes és kollagénes ahhoz, hogy vadas vagy más, lábasban elkészített egytálétel legyen belőle. Aki rászánja, pörköltet vagy paprikást is készíthet belőle.

A nyúl legnemesebb része a gerinc, amit a lehetséges kiszáradás miatt kiváltképp óvatosan kell kezelni. Egyébként sok teendőnk nincs vele, tisztított vajon érdemes szép rozéra sütni, ízesítésben nagyon jól áll neki a tárkony. Körete lehet egy ressre főzött árpakása szárított paradicsomokkal, vagy ha burgonyával kívánjuk, tökéletesen passzolnak hozzá az Aviko burgonyaszeletei.

nyúl

Ez is tetszhet

Szólj hozzá!