Szeret, nem szeret, SZERET – ehető virágok a tányéron

Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet – tartja a mondás. Ilyen szempontból lehet, hogy szakácsküldetés, világformáló gasztronómiai irányzat, hogy egyre több helyen láthatóak és kóstolhatóak virágok az éttermi fogásokban. Ez egyébként újra felfedezett „újdonság”, ugyanis a virágokat évezredek óta fogyasztjuk, csak egy ideje feledésbe merültek. Szerencsére azonban a csúcsgasztronómia újra rátalált, és ahogy az lenni szokott, szép lassan elterjed ez a folyamat. Manapság nem megy furcsaságszámba egy begóniával díszített hot-dog Budapest utcáin vagy egy bársonyvirágos vadas a Balaton partján. De honnan jönnek ezek a virágok? Melyik ehető, és melyik nem? Van ízük is? Ezekre a kérdésekre keressük a választ ebben a cikkben.

A gombákhoz hasonló alaptételként fogadjuk el azt, hogy csak azt a virágot fogyasztjuk el, amiről 100%-ig biztosak vagyunk, hogy ártalmatlan és ehető. Nem mindegyik hazai virág ehető, a gyöngyvirág például elég nagy galibát okozhat. Fontos továbbá, hogy tiszta környezetből szerezzük be a virágokat, semmi esetre sem az autópálya széléről vagy olyan városszéli erdőségből, ahol két napja volt szúnyogirtás. Ha magunk termelünk, akkor is legyünk körültekintőek: az almafa virága ehető, jó ízű és gyönyörű, de permetezés után mégse fogyasszuk. Ehető virágokat egyébként mára hazai profik is termesztenek, két-három éve még Hollandiából kellett rendelni.

Hiába dolgoznak egyre többen virágokkal a tányérokon, a nagyobb tömegek számára még mindig egzotikum – pontosan látszik ez az Instagramon közzétett fényképekből is. Megfigyelhető, hogy felülreprezentáltak azok az ételek, amelyeket virággal díszítenek. Így az ügyes séf és étteremvezető remek marketingeszközt is kovácsolhat a színes szirmokból: hiszen ki tud ellenállni, hogy ne like-oljon egy rózsa- vagy tulipánszirmokkal díszített fogást? Ez utóbbi egyébként érdekes uborkás ízzel is rendelkezik, nem árt beleszámolni az étel ízeinek összhatásába.

Az ehető virágoknak többnyire csak a sziromlevelei fogyaszthatók, a csészeleveleket, a bibét és a porzókat el kell távolítani. Ez alól kivétel a harangvirág, amely egészben fogyasztható, ráadásul szépsége mellett egy izgalmas, roppanós textúrát is a tányérra visz. Szintén nagyon fontos faktor az érettség és a frissesség – sem a bimbós, sem a már elnyílt virágokat ne tegyük a tányérra. Tárolni hasonlóan kell őket, mint a zöldségeket és gyümölcsöket: vízbe dugva, hűvös és árnyékos helyen, esetleg hűtőben. A bimbóira szedett virág legfeljebb aznap használható fel. A legtöbb helyen kapható és díszíteni való begónia szirmai a virágon hagyva 3-4 napig is szépek maradnak – mindemellett egy érdekesen fanyar, citrusos ízt hoznak az ételre.

Szintén érdemes megismerkedni a fűszernövények virágzataival is, ezek ugyanis többnyire fogyaszthatók, illatukban és ízükben pedig sokszor még intenzívebbek, mint a tradicionálisan használt levél- és szárrészek. Ilyen például a kapor, aminek apró fehér virágai gyönyörű díszei lehetnek egy kapros tökfőzeléknek vagy tökmártásnak, – pürének, -krémnek. Nyáron egy sűrű tökveluté, néhány savanyított tökkocka, 6-7 dkg rostélyos saját jus-jével, kaporvirággal és mustármaggal díszítve pazar fogása lehet egy hosszabb menünek.

Apropó tök – a tökfélék virágzatai is fogyaszthatóak – legnagyobb gasztronómiai múltra közülük talán a cukkinié tekint vissza. Olaszországban tradicionális fogás a cukkini virágot ricottával megtölteni, majd ropogós bundában kisütni. Magyar alternatíva lehet egy kecskesajttal vagy áttört túróval töltött tökvirág sörbundában megsütve, majd lágy árpakásával és bőséges petrezselyemolajjal tálalva. Ekképpen a virág már nem csak, mint esztétikai elem, hanem mint az étel gerince jelenik meg a tányéron.

ehető

Ez is tetszhet

Szólj hozzá!