A gasztrofesztiválok helyzete 2018-ban – Jancsa Jani írása

Az elmúlt években csúcsra lettek járatva a különböző gasztrofesztiválok, lépten-nyomon találkozhattunk valamilyen ételről vagy italról szóló rendezvénnyel. Aki figyelemmel kísérte az eseményeket, viszont azt is észrevehette, hogy kicsit mintha vissza is fordult volna ez a trend – ennek az okait boncolgatjuk ebben a cikkben.

Mi is a cél a különböző gasztrofesztiválok esetében? Nyilvánvalóan az, hogy egy relatíve kis helyre koncentrálva – mind térben, mind időben – a vendégek minél több kiállító ételét-italát megkóstolhassák. Nyilván mindenkinek beugranak a klasszikus bor- és pálinkafesztiválok – melyeket nagyon nem kell bemutatni -, csakúgy, mint a különböző egyéb tematikus megmozdulások, legyen szó mangalicáról, pörköltről, kolbászról, vagy épp kürtőskalácsról. Ezek a fajta rendezvények a fővárosban és vidéken egyaránt nagyon hódítanak. Külön válfaja ezeknek az egy fokkal fentebb szintezett események, ahol különböző vendéglők, éttermek gyűlnek össze az ország minden szegletéből – ennek eklatáns és talán legismertebb példája a Gourmet Fesztivál, amit idén már több, mint tizedszerre fognak megrendezni.

Ez a szám nagyjából arra reflektál, hogy mikor történt az itthoni gasztroban egy kisebb robbanás, – vagy írhatnám azt is, hogy mikor kezdődött az a forradalom, melynek köszönhetően bőven vannak itthon olyan helyeink, melyekre Európa-szinten is büszkék lehetünk.

A fesztiválokra a szélesebb kínálat mellett az is jellemző, hogy az oda kilátogatóknak gyakran rendesen a zsebükbe kell nyúlniuk, ha tényleg többféle dolgot szeretnének megkóstolni – és bizony itt érünk el a problémák egyik gyökeréhez. Mielőtt azonban még erre rátérnénk, fussuk át gyorsan, kinek, és mi éri meg a gasztrofesztiválok megrendezésében.

Először is megéri a szervezőnek (optimális esetben, nyilván), hiszen beszedheti a kiállítóktól a bérleti díjat, valamint a sok esetben előre megszabott arányú leadót. Ezek a százalékok, valamint a bérleti díj mutatja meg egy kiállítónak, hogy megéri-e egyáltalán kimennie, vagy sem. Természetesen erre még egyéb költségek is jönnek – plusz személyzet és adott esetben eszközpark, valamint amennyiben ezeket nem tudja megoldani, akkor bizony el kell gondolkodnia azon is, hogy a fizikai üzletet bezárja-e a fesztivál időtartamára. Mára már közhelyesen hangzik a munkaerőhiány a vendéglátásban, de mindennek ellenére ez reális probléma lehet kisebb helyek esetében. A mérleg másik oldalára viszont mindenképp odakerül az a marketingérték, amit egy jól megrendezett fesztivál adhat. És igen, itt a hangsúly a jó rendezésen van.

Sajnos volt szerencsém olyan fesztiválokhoz is, melyek eléggé el lettek mérve, és az előzetes beharangozás nem olyan mértékben történt meg, amely elvárható lett volna – mind a közönség, mind a kiállítók oldaláról. Mivel csodák a lehető legritkább esetben történnek, sajnos ennek, valamint az időjárás kedvezőtlen közbenjárásának köszönhetően nem is tartozott a legsikeresebb rendezvények közé. Ez tehát egy fontos pont lehet minden múlt- és jövőbéli fesztiválszervezőnek: ne legyünk restek a marketing terén, mert ma már messze nem az a helyzet, mint ami öt éve volt – a piac elképesztő módon telítődik, a zajon pedig valahol keresztül kell vágni. Ami régen egyeduralkodó volt, most már lehet, hogy csak tucat termék. A megfelelő háttér mögé tétele nélkül pedig csak a saját és a leendő kiállítóink megjelenését kockáztatjuk.

A másik ilyen már említett palacknyaka a helyszínre kilátogatók pénztárcája. Azt mára már mindenki tudja, és talán el is fogadta, hogy egy nagyobb gasztrofesztivál belépővel együtt – ha van – bizony nincs meg fejenként 10-15 ezer forint alatt, és ezzel még lehet, hogy keveset mondtam. Nyilván ez nem kevés, viszont másik oldalról nézve jobb helyeken is ennyibe kerül egy vacsora, itt viszont ezért az árért különböző ételeket kóstolhatunk meg.

Zárójelben megjegyezném, hogy a legtöbb fesztiválon már sikerült általánossá tenni a tézist, miszerint „ne szúrjunk ki magunkkal és a másikkal”. Elmesélem, mire gondolok. Kardinális probléma tud lenni az adagok mérete, több szempontból is. Egyrészt a legegyszerűbb: nagyobb adag → több pénz → nagyobb profit. Ez odáig szép is, amíg bele nem gondolunk, hogy – ahogy azt fent is írtam – azért megyünk egy fesztiválra, hogy sok különbözőt kóstoljunk. De ha az első standon eltelünk, ez hamar megbukik. Mi van akkor tehát, ha tőlünk kóstolna valaki, de nem bír, mert eggyel előttünk a szomszédnál tele ette magát? Na ugye!

A mohóság nem mindig jó tanácsadó, és bár több munka lehet sok kis adagot kiadni, mégis érdemes errefelé menni – már csak azért is, mert a változatos gasztrofesztiválok élete múlik rajta. Pont azért, mert senki sem csak egy-két adagot megy kóstolni.

És igen, itt csatolunk rá a második problémára: az emberek nem mennek el minden hétvégén egy csúcsétterembe, tehát botorság azt várni, hogy a fesztiválokkal ezt fogják tenni. Én értem, hogy egyik hétvégén barbecue, másikon street food, harmadikon food truck (kis túlzással), de ha a kaják, és a kajás helyek nagy része mindegyiken ugyanaz (márpedig itt tartunk), akkor rövid úton levezethető, hogy mi fog történni.

Egyrészt nem megy ki annyi ember, amennyit szeretne a kiállító. Másrészt, ha ki is megy, csak nézelődik, nem fogyaszt – vagy mert már unja tizedszerre ugyanazt, vagy mert az apanázs már elment másra. Ennek az a következménye, amibe sajnos már a tavalyi év folyamán is belefutottunk, hogy volt pár olyan fesztivál, ami bizony nem hozta az elvárásokat – látogatók terén sem, és ebből kifolyóan anyagi tekintetben sem.

Az erre született megoldási javaslat sajnos nem oldotta volna meg a problémát, még akkor sem, ha megvalósult volna: létrehozni egy Magyar Fesztivál Gasztronómiai Egyesületet, ami aztán majd jó házmester módjára intézkedik, pontoz, értékel, és megmondja, hogy kinek mikor hová érdemes mennie, hogy jó legyen. Nos, erről nem hallottam sokat azóta se, (nem annyira) meglepő módon annyira hamar elhalt az egész, hogy már az alapító naggyűlés is le lett fújva.

No, és mit kéne tenni ahhoz, hogy visszatérjünk oda, hogy, ha meghirdetnek egy fesztivált, akkor azt ne kelljen három héttel a rendezvény előtt lefújni érdeklődés / anyagiak hiányában? Egyrészt szerintem a szervezőknek át kellene gondolniuk, hogy valóban annyira érdekes, újszerű, releváns-e az általuk kitalált fesztivál témája/tematikája, hogy azt érdemes legyen megszervezni. Másrészt, ha a kisebb fesztiválok összefognának, bár lehet, hogy kevesebb lenne a profit, de sokkal biztosabb. Azt sem teljesen értem, hogy – a legnagyobbakat kivéve – miért nem húzzák be nagy szponzorok alá a dolgot – szerintem simán lehetne találni olyan cégeket, akik egyrészt örömmel, másrészt pedig relevánsan tudnák támogatni. Legvégül pedig ha vannak szabályok, azt kőkeményen be kellene tartatni, ami talán rosszul hangzik, de ezeken is múlik, hogy lesznek-e itthon különleges gasztrofesztiválok, vagy épp élőben végignézzük, hogy kicsinálják egymást – meg persze magukat is.

gasztrofesztiválok

Ez is tetszhet

Szólj hozzá!