Street food a világ körül – A Távol-Kelet ízei

Az ázsiai konyha alapjaiban különbözik a magyar hagyományoktól, más ízvilág és alapanyag-használat jellemzi. Az ázsiai kontinens óriási, így nem beszélhetünk egységes ázsiai gasztronómiáról, az egyes területeknek megvannak a maguk jellegzetes ízei, fűszerei, ételei. A következő hónapokban sorra vesszük az itthon leginkább ismert országok street food jellegű gasztronómiai sajátosságait – kezdve a távol keleti konyhákkal.

A kínai gasztronómia a magyartól való különbözősége ellenére – vagy talán épp ennek köszönhetően – nagy népszerűségnek örvend, ami abból is látszik, hogy évtizedek óta növekszik a kínai éttermek száma. Az elmúlt években berobbant a japán és vietnámi konyha is, egyre több sushi bar-ral találkozhatunk, a pho-leves pedig az egyik legkedveltebb street food fogás lett hazánkban is.

Az eredeti gőzgombócok…

Kínában népszerű street food fogásnak számítanak az átsütött, pálcára felszúrt állatok – turistaként kóstolhatunk például sült tarantulát, skorpiót, rákot, gyíkot és csikóhalat is. Természetesen itthon ezek kevésbé relevánsak, hiszen hiába szeretnénk éttermünket efféle autentikus kínai fogásokkal különlegessé tenni, a beszerzésük elég nehézkes lenne.  Ezzel szemben a Bao, vagyis gőzgombóc, itthon is egyre elterjedtebb, hiszen elkészítéséhez nem szükséges speciális alapanyag. A Bao-t egyaránt töltik zöldségekkel vagy hússal – a Sheng Jian Bao például egy fűszeres darált hússal töltött gombóc. Ehhez egészen hasonló módszerrel készül a Guo Tie, ami egy félhold alakú, töltött tészta. Azért, hogy a zöldségeket semmiképp ne hagyjuk ki – hiszen ezek a kínai gasztronómia fontos hozzávalói – kínálhatjuk a gombócokat zöld spárgával és parmezánnal, vagy paszternákkal és csicsókával töltött burgonyagratinnel.

A Jianbing, vagyis a pekingi palacsinta első ránézésre hasonlít egy óriás palacsintára. Ezt a különleges fogást egy grilltárcsára hasonlító sütőlapon készítik, és különböző töltelékekkel látják el – leggyakrabban azonban a tojás, a hagyma, a babszósz, valamint némi chili szósz kerül bele.

A gőzgombócokhoz hasonlító koreai különlegesség a Mandu. A kínai technikával szemben azonban a Mandu egyaránt lehet sült, főtt vagy gőzölt. A sült verzió, a Kunmandu, nagyjából olyan, mint a korábban már bemutatott spanyol Empanada – fűszerekkel és sült hússal töltött, olajban sült tészta. Mivel a Kunmandu állagát tekintve közelebb áll a számunkra is megszokotthoz, vendégeink feltehetően jobban értékelik, mint gőzölt vagy főtt verzióit, a Mulmandut és Ccsinmandut.  A töltelék tekintetében több megoldás létezik, készíthetünk vegetáriánus Kunmandut is – a kevésbé sós változatokat feldobhatjuk Aviko Édesburgonya hasábokkal, ezzel ízben és stílusban is harmonizáló étket tálalva.

A japán konyháról mindenki a sushira asszociál, pedig ennél sokkal több különlegességet nyújt gasztronómiájuk. A rablóhúshoz hasonlítható Yakitori például igen elterjedt étel, melyet a készítés helyétől függően különböző verziókban is megtalálhatunk. Hagyományosan magában fogyasztják, ám bármelyik Aviko hasábburgonyával kiegészíthetjük, így önálló fogásként is megállja a helyét. A héjában sült édesburgonya – Yaki imo – számunkra inkább köretnek tűnik, ám ez a finomság önmagában is népszerű street food fogás a hazájában. Azonban, ha mégis szeretnénk teljessé tenni a képet, a japán ízvilággal azonosulva kiegészíthetjük Aviko tintahalcsíkokkal is.

Street food másként – édességek, ahogy itthon nem gondolnánk rá

Szintén jó megoldás lehet, ha csak a desszertkínálat kialakításához inspirálódunk a Távol-Kelet különlegességeiből. Koreában rendkívül népszerűek az édes street food fogások is, melyek elsajátításával könnyedén feldobhatjuk az étlapot. Vendégeink biztosan odalesznek a Wangpul nevet viselő koreai desszertért, mely lényegében egy fagylalttal töltött waffel. Ehhez hasonló remek desszertötlet lehet a Hotteok is, ami kinézetre leginkább az amerikai palacsintához hasonlítható, ám tésztája sokkal sűrűbb, gyúrható textúrájú, a közepén pedig barnacukorból, fahéjból és mogyoróból kevert töltelék található. Mivel ez a fogás elég laktató, ráadásul igen édes is, legjobb, ha a hideg évszakok során kínáljuk.

A japán street food hagyományokban sem kell túlzottan elmerülni, ha különleges desszertet keresünk – szinte mindenhol megtalálható a Kakigori, mely lényegében egy sziruppal ízesített, formázott jégkása. Rengeteg ízben kínálhatjuk, díszíthetjük csokoládészórással vagy apró cukorkákkal. Mivel alapja a jég, inkább a nyári hónapokra ajánljuk. Ám az év többi részében is inspirálódhatunk a japán konyha által: készíthetünk csokoládéba mártott banánokat vagy kandírozott gyümölcsöket. A kandírozott barack a japán Anzu Ame-nek felel meg, almából készült verziója pedig a Ringo Ame – de természetesen szinte bármely gyümölccsel próbálkozhatunk.

A vietnámi street food konyha is híres fagylaltos desszertjéről, a Kem-ről. Az általában göngyöleg alakúra formázott fagylaltot cukorkával és különböző szószokkal díszítik, illetve édesítik. Az autentikus göngyöleg forma elkészítéséhez speciális eszköz szükséges, de az egyszerűség kedvéért kínálhatunk fagylalt halmokat is. Jellegzetes vietnámi ital a Ca phe trung, ami egy sűrített tejes, tojásos krémmel kevert kávékülönlegesség. Sűrűsége és folyékony tiramisuhoz hasonlító íze miatt nem pusztán kávéként, de külön desszertként is kínálhatjuk, így egyszerűen „vietnámiasíthatjuk” kínálatunkat.

A Távol-keleti konyháknak néhány sajátosságát tehát egyszerűen megragadhatjuk és beépíthetjük étlapunkba, akár csak időszakos jelleggel is. Manapság egyre felfutottabbak a gasztronómia ezen irányvonalai, ráadásul eltérő ízviláguk előnyünkre is lehet – ha megfelelően ötvözzük a hazai ízekkel, egyedi vendégcsalogató megoldásokat kínálhatunk.yuxiang-zhang-351197

Ez is tetszhet

Szólj hozzá!