Fish&chips – Az ikonikus páros

A fish&chips tipikus brit étel, melynek története 150 évre nyúlik vissza, eredetét pedig zsidó bevándorlóknak szokás tulajdonítani. Az elmúlt másfél évszázadban a fogás egyre népszerűbbé vált, a huszadik század első felére pedig vitathatatlanul a britek nemzeti étele lett. Kezdetben a fish&chips népszerűségét az adta, hogy viszonylag olcsó ételnek számított, hiszen a burgonya önmagában is olcsó, halban pedig bővelkedett a szigetország. Ezen kívül a munkásosztály számára felüdülést jelentett a megszokott étrendhez képest.

A gőzmozdony megjelenésével egymás után nyitottak a fish&chips árusító helyek Skóciában, Wales-ben és Írországban is. Az 1910-es években már több mint 25 ezer ilyen volt megtalálható Nagy-Britannia-szerte, melyeket brit szlenggel chippy-nek hívnak (a rövidítés a fish&chips shopból ered). A munkásosztály tagjai hosszú sorokban várakoztak a kis üzletek előtt, melyet a könnyebbség és az árak alacsonyan tartása végett egyszerű újságpapírba tekerve kaptak meg. Tulajdonképpen úgy is vehetjük, hogy a mai street food trendek alapját készítették elő a britek ezzel a megoldással.

A ’20-as és ’30-as években tovább nőtt a fogás népszerűsége. Ezt felismerve a második világháború alatt a kormány gondoskodott róla, hogy a fish&chips azon kevés étel közé tartozhasson, melyeket nem korlátoznak napi adagokra.  Ebben az időben gyakran megesett, hogy az emberek órákig álltak sorba a chippy-knél, sőt, volt olyan árusítóhely, ahova biztonsági őr felvétele is szükségeltetett az óriási érdeklődésre való tekintettel.

Mára az egyéb gyorséttermi fogások kicsit háttérbe szorították a fish&chipset, így például hamburgerből és pizzából is többet adnak el. Ráadásul az egészséges életmódra törekvés elterjedése és a fogyasztási szokásokban bekövetkezett változások is tovább csökkentették az eladhatóságot, az ikonikus fogás jelentősége azonban továbbra sem csökkent.

A fish&chips elkészítése – akkor és most

Az elmúlt másfél évszázadban a recept is nagyban változott. Kezdetben a bundát liszt és víz keveréke adta, az elkészült ételt pedig ecettel leöntve fogyasztották. Mára sokkal inkább a sörbundás verzióval találkozhatunk, hozzá pedig savanyúságot, szószokat kínálnak. A bunda ropogósságát is többféle módon érhetjük el: általában szódabikarbónát, sütőport vagy kukoricakeményítőt szokás keverni a lisztes, sörös masszába. A pontos összetevők és az elkészítés módja továbbra sem kőbe vésett, számos verzió létezik, attól függően, hogy milyen célt szeretnénk elérni vele.

A hagyományos bundát számtalan módon feldobhatjuk. Világos sör helyett használhatunk barna sört, vagy önthetünk a megszokott tésztába egy kevés vodkát. Az édesebb ízek kedvelői számára adhatunk hozzá mézet és szezámmagot, azok számára pedig, akik egyébként is szeretik a sör ízét, használhatunk búzasört és citrom facsart levét, hogy még inkább kiemeljük azt. A lisztérzékenyekre gondolva készíthetjük zabpehelyből a bundát, azonban ebben az esetben sem szabad kifelejteni a sütőport vagy a szódabikarbónát, hogy a kész bunda kellően ropogós és laza legyen.

A diétázók kedvéért a sült krumplit helyettesíthetjük például édesburgonyával. Az édesburgonya egyedi íze és a hal tökéletes párosítást alkot! Az Aviko által kínált Édesburgonya hasábok ráadásul könnyen és gyorsan elkészíthetőek, és sokáig ropogósak maradnak! De ugyanígy köríthetjük a halat sült sütőtök csíkokkal vagy grillezett zöldségekkel is. Kiegészítőnek ideális választás a kovászos vagy csemege uborka, de a savanyúságok kedvelői almapaprikát vagy csalamádét is fogyaszthatnak hozzá.

Érdekességként ide kattintva megnézhetitek a világ legnagyobb fish&chipsét.

SBFO5820

Képünkön az ikonikus fogás szerepel, melyet az Aviko Steakhouse burgonyájával, illetve remulád mártással tálaltunk.

Ez is tetszhet

Szólj hozzá!