Gasztronómiánk kincsei: a hungarikumok

A magyar gasztrokultúra jellegzetes ízvilágának kialakulását, annak történetét korábbi cikkünkben már boncolgattuk. Ehhez kapcsolódóan most a legjellegzetesebb felhasznált alapanyagokról is készítettünk egy összefoglalót, különös hangsúlyt fektetve a hungarikumokra.

A nemzetközi piacon egyes nemzetek alapanyagai, az azokból készült termékek különböző minőségbiztosítási kritériumok szerint bizonyos termékeredet jelölésekkel vannak ellátva. Ugyan még nem egy világszerte általánosan ismert és használt termékkategória, de a hazai alapanyagok és az azokból készült termékek nagy részére használatos a hungarikum jelzőnk. Ebbe a csoportba tartoznak a magyarságunkhoz köthető alapanyagaink, ételeink és italaink sora, ami folyamatosan bővül.

A “hungarikum” a magyarság csúcsteljesítményét jelölő gyűjtőfogalom, amely olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó értéket jelez, amely a magyarságra jellemző tulajdonság, egyediség, különlegesség és minőség. (Hungarikum.hu)

De ha csak a magyar vonatkozás, hagyomány, magyar alapanyag a feltétel, akkor túl sok hungarikumunk lenne. Ez esetben hagyományos termékekről beszélünk, de a hungarikum ennél többet, valami sajátosat, különlegeset, általánosan ismertet jelent. Valami olyat, amit még a kívülálló is ismer és magyar jellegzetességként tart számon. Részben a hungarikum-könyv „hivatalos” felosztására, részben a szakmai hagyományokra támaszkodva szeretnénk egy rövid ismertetést adni a zöldségfélék közül kiemelhető hungarikumokról. A zöldségfélék közül a következő fajokat és eredeti termőtájukat sorolják fel:

– fűszerpaprika- Kalocsa, Szeged

– étkezési paprika – Cece

– hagyma – Makó

– torma – Hajdúság

– savanyú káposzta – Vecsés

– csemegeuborka – Rábaköz, Szatmár

– görögdinnye – Heves (Csány), Baranya, Békés, Nyírség

– gomba – magyar laskagombafajták

A fűszerpaprika kétségkívül a legismertebb elem a listán, ami mindenkinek azonnal beugrik, ha magyar alapanyagról van szó. Napjainkra már nem is csak a fűszert, de sokszor az abból készült tipikus magyar ételeket is hungarikumként tartjuk számon. A paprika rengeteg ételünk fontos hozzávalója, de ezen kívül is egy szinte mindennap használatos fűszer, legyen szó kalocsairól vagy szegediről, édesnemesről vagy erős paprikáról.

Amit kevesebben tudnak, hogy az összes zöldségfélénk közül a cecei étkezési paprika az a jellegzetes magyar alapanyag, melynek egyáltalán nem kérdőjelezhető meg hungarikum volta. Emellett fontos megemlíteni a pritamin, az alma és a cseresznyepaprikát, melyek szintén hungarikumok, és nemcsak a magyarok, de a külföldiek körében is ismertek.

A vöröshagyma az egész világon elterjedt zöldség, melyet többnyire egységes minőségben és technológiával termesztenek. Ezek közül emelkedik ki a makói hagyma, mely nemcsak a világon, de még Magyarországon is egyedülálló tulajdonságokkal rendelkezik, éppen ezért nemcsak hungarikum, de tájtermék is. Különlegessége a termesztéskor alkalmazott sajátos technológia és persze a Makóra jellemző természeti adottságok, ami miatt máshol nem is lenne lehetséges ugyanezt a minőséget előállítani. Ebből következik, hogy sajnos a makói hagyma egyben egy veszélyeztetett hungarikum is.

Nemcsak a zöldségek, de a gyümölcsök között is említhetünk őshonos fajtákat, melyek szintén magyar termőtájakhoz kötődnek, így például az almafajták között a Húsvéti rozmaring és a Nyári fontos, körtéből az Árpával érő, meggyből a Cigánymeggy és a Pándy, cseresznyéből a Szomolyai fekete, szilvából a Besztercei és a Debreceni muskotály, kajszibarackból pedig a Gönczi és a Szegedi mamut. (Forrás: Gilingerné dr. Pankotai Mária: Kertészeti hungarikumok)

A húsipari alapanyagaink és késztermékeink sorából mindenképp kiemelkedőek a mangalica húsából és zsírjából készült termékek. Ilyen például a gyulai vagy csabai kolbász, a debreceni páros, illetve a kiváló fűszerezésű téliszalámi is, amelyet a bükkfafüstölés mellett a leheletfinom nemespenész tesz igazán egyedivé. Nem feledkezhetünk meg a magyar szürke szarvasmarháról sem, mely – amellett, hogy a magyarországi tájképeknek is jellegzetes eleme – számos ételünk alapanyagaként szolgál. A kiváló minőségű, magas beltartalmi értékekkel bíró húsa a többszáz éven átívelő egyedi tartási hagyományok eredménye.

Mindemellett pedig hazánkban jelentős a hízott lúdárutermelés is, ami gasztronómiai és kulturális jelentőségén túl nemzetgazdasági szempontból is fontos terület. A szabadtartásos módon előnevelt, és kukorica alapú takarmányon utónevelt hízott libából készült termékek a hazai mezőgazdasági kultúra fontos szimbólumai, gasztronómiai kincsek, melyek a világ minden részén különlegességnek számítanak. (Forrás: hungarikum.hu)

shutterstock_391302901

Ez is tetszhet

Szólj hozzá!