Borban az igazság: mindent a magyar borokról!

Magyarországon ma 22 borvidék található. Bár a hatályban lévő rendszabályok szerint Magyarországon csak az számít bornak, ami szőlőből készül, mindenképp érdemes odafigyelni a lédúsabb gyümölcsökből, esetleg virágokból készült nedűkre is. Az ország összes szőlőterületének több mint 80%-a borvidékhez tartozik. A borvidék települések száma 507, míg a bortermőhelyek 10 megye 51 településének a határában vannak.

Mondhatni világszerte a legismertebb magyar borfajtánk a tokaji aszú, amely a Tokaj-hegyaljai borvidéken készített, oltalom alatt álló desszert borkülönlegesség. Neve az aszúsodásból, a szőlőszemek aszalódásából ered. A puttonyszám az évszázados technológia sajátja, amely úgy kerül kialakításra, hogy a leszüretelt aszúszemekből annyi puttonnyal – körülbelül 25 kg – adnak egy gönci hordó mennyiségű (136 liter) áztatáshoz használt borhoz vagy forrásban levő musthoz, ahány puttonyos aszút szeretnének készíteni. 2013 óta már csak 5 és 6 puttonyos aszúkat lehet készíteni.

Évszázados szekszárdi hagyományokkal rendelkező borfajtánk a siller, amelyet nagyrészt a szőlőtermesztő gazdák fogyasztottak hétköznapjaikon „üdítő italként”. Elkészítése eltér a rosé bor készítésétől: nem must állapotában szedik le a levet a törkölyről, hanem megvárják, hogy meginduljon az erjedés és még a kiforrás előtt préselik, így egy könnyed, gazdag ízvilágú, finom cuvée az eredmény.

Ősi magyar borfajtáink közül szintén kiemelkedő a bikavér. Elnevezése a török időkből származik. Az ital jellegzetessége, hogy több különböző szőlőfajta házasításával készül, és a közös – legalább egy évig tartó – érlelés folyamán alakul ki az egyedi szín-, zamat-, és illatvilág. A bikavér remekül passzol vad- és marhahúsból készült, fűszeres ételekhez. A szekszárdi bikavér testes, erős, fűszerben gazdag, magas alkoholtartalmú, két-három szőlőfajta házasításával készülő ital. Az egri bikavér a ma érvényben lévő Egri Bikavér Szabályzat szerint olyan borházasítás, amelynek nem lehet fajtajellege. Adott szőlőfajták boraiból minimum hármat kell felhasználni az elkészítéséhez, ezek a kadarka, a cabernet sauvignon, a kékfrankos, a merlot, a pinot noir, a portugieser, a kékmedoc, a blauburger és a zweigelt.

Szintén különleges a „fehér-vörösbor”, amely kék szőlőből, főként Pinot Noir-ból és Merlot-ból készített fehérbor különlegesség, francia nevén Blanc de Noirs. Elkészítésekor a kék szőlőt szüret után azonnal préselik, hogy a must ne érintkezzen a színanyagot adó héjjal. Ezt a módszer pezsgő alapbor készítésénel is alkalmazzák néha. A fehér-vörösbor nálunk Pinot Noirból készül, és gyümölcsös, friss íz, illetve enyhén rózsaszínes árnyalat jellemzi.

A rosé különböző kékszőlő fajtákból készül. Különlegessége, hogy a héjban található színanyag csak részben ázik bele a borba. Fogyasztási hőmérséklete 7-11 C fok között a legoptimálisabb – azaz még a fehérborénál is alacsonyabb. Ennek oka, hogy így jönnek ki legjobban a gyümölcsös jegyek. A rosé jelenleg virágkorát éli, népszerűsége egyre nő. A gasztronómiában is igazán kedvelt, hiszen rengeteg leveshez, előételhez, salátához passzol, de sült húsoknak, illetve desszerteknek is remek kiegészítője.

shutterstock_505264642

Ez is tetszhet

Szólj hozzá!